Szerző
Bodolai Péter

Bodolai Péter

Népszerűség: 7 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 122 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. március 23.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (3)

Bodolai Péter

Végső búcsú

emlékezzünk szeretteinkre

Borús idők jőnek, a felhők gyűlnek már a fejem fölött,
Még most is nehéz elhinnem, hogy szíved örökre elköltözött,
Úgy hagytál itt minket, hogy "ne sirassatok, ha meghalok",
Lehetetlent kértél, lásd be! Vigasztalhatatlan vagyok.
Még sírva emlékszem vissza azokra a percekre,
Mikor utoljára mondtad azt, hogy "drága fiam, szeretlek"
És most itt állok szótlanul, minden rosszat elfeledve,
Csak a sírköved emlékeztet arra, hogy itt lettél eltemetve.
Köszönöm, Istenem, hogy befogadtad ezt a lelket,
Ki ha néha rossz útra tért, te a jó útra ráterelted,
Vigyázz reá odafent, nem kérek tőled semmi mást,
A szívemben örökre égni fog az érte gyújtott gyertyaláng.

Végső búcsú a gyertyaláng.
Végső búcsú, oly halovány.
Végső búcsú, még hallom ám!
Végső búcsú.

Hallom, ahogy dörög az ég, és látom, ahogy villámlik,
A szívemből egy darabot kiszaggatva érzem, valami hiányzik,
A szereteted, az érintésed, a szavaid, a törődések,
Méltósággal gondolok rád, ettől erősek a kötődések.
Nem akarom azt érezni, hogy többé nem láthatlak,
Nem akarom, hogy azt hidd, hogy a múltnak csak úgy átadlak,
Nem akarlak elengedni, kérlek, maradj itt velem!
Még most sem tudom elhinni. Mondd, miért tetted ezt, Istenem?
Nem ő vívta ki a harcot! Az élet hívta háborúra!
Most meg itt állok könnyes szemmel a sírjára ráborulva!
Minden erőm összeszedve gondolataim széttépem,
S emlékként hagyom itt neked megfakult fényképem.

Végső búcsú a gyertyaláng.
Végső búcsú, oly halovány.
Végső búcsú, még hallom ám!
Végső búcsú.

Azt ígérted nekem, soha nem hagysz egyedül,
És nézd, mi lett a vége, a szívem is csak menekül
Az álmok birodalmába, ahol mindent felépítettem,
Mit senki sem tud szétrombolni, mert szeretetből készítettem.
Törődésből épültek fel azok az erős várfalak,
Ahol minden reggel mindhiába könnyes szemmel vártalak,
Vártalak és várok rád, tudom, nem szabad feladni,
Mert az érzés örökké él, soha nem fog meghalni.
Felfogtam! És elfogadom, lassan elengedlek,
Tudom, hogy ez sovány vigasz, de tiszta szívből szeretlek!
Az érzéseimet leírtam, és ennek fénylő reményében
Kívánom azt tiszta szívből, hogy "Nyugodjál Békében"!

Végső búcsú a gyertyaláng.
Végső búcsú, oly halovány.
Végső búcsú, még hallom ám!
Végső búcsú.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


HBetti2017. március 23. 13:39

Az oldalon még sohasem lábadt könnybe a szemem egy verstől. Nagyon szép, fájdalmas vers, gratulálok! - Betti

Motta2017. március 23. 12:25

Fájdalmas, szép versedet szivvel olvastam
Motta

feri572017. március 23. 11:14

Nagyon szép alkotás, gratulálok.
Feri

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ