Oláh Tibor (Oltibo)

Múló idő

Napfény ragyog fenn az égen,
Új tavasz jön, fák már ébren.
Tél már elmúlt, virág nyílik,
A természet zöldben díszlik.

Madár dalol fa tetején,
Minden oly szép év elején.
Meleg szellő fut a réten,
Nap tündököl bíbor képen.

Melengeti testet-lelket,
Rossz kedvet is messze kerget.
Csuda dolog a természet,
Megalkot Ő oly sok szépet.

De távolban már felhő látszik,
Órák múlva minden ázik.
Ragyogásnak nyoma sincsen,
Vízben úszik szinte minden.

Így változik meg az élet,
Múló idő formál téged.
Fiatal vagy, élet, erő,
Számodra még minden nyerő.

Múlnak napok, telnek évek,
Előtűnnek régi képek.
Emlékek közt kutakodol,
Múltba visszavágyakozol.

Menj előre, ne nézz hátra,
Ne gondolj az elmúlásra.
Mának éljél, ne a múltnak,
Nincsen vége még az útnak.

Ha egy kicsit megfáradtál,
Pihenésre időt hagyjál.
Lassan járva tovább érhetsz.
Kicsit ülsz, és frissen léphetsz.

Ha az utad végére érsz,
Megérkeztél és hazatérsz.
Életednek nincs még vége,
Eljön lényed üdvössége.