Parádi Alexa

Függőség

Ördögi körben veszettség

Megbabonáz e szépség, feddhetetlenség, Könyörületesség, mely oly csodás,
Ámulatba ejtő, titokzatos varázs,
Mely kialudhatatlan parázs.

Életvitelem tán veszedelmes öncsalás,
Illúzió, bár reményteli fiatalság, nem más.
Csupán csalfa vízió, árnyalatnyi hazugság,
De számomra jelentős valóság.

Szívem zakatol, arcom pirospozsgás,
Mint kábszeres kábító drogját,
Kémlelem a veszélyt magát,
Meglelem lételemem magját.

Mit megélek, minden jelenetet fejembe vések,
Keresem, kutatom az élményeket,
Majd meglelem, tükrözöm őket.
Örökkön küzdök s túlélek, mert még menni nem lehet.

Magasságokat érintek, történeteket mesélek,
Melyek veszélyesek, ijesztően, félelmetesek.
S ekkor érzem, igazán élek!
Valóságos vagyok, létezek!

Lenézve a mélységbe nem félek, nem émelygek,
De gondolatban messze elrévedek, visszatérek:
Hegyek, tetőszerkezetek, omladozó építmények,
Szívemet rabul ejtettétek, oltalmat nyújtó fenséges létesítmények!

Bevallom, megszállott vagyok,
Számomra ti lételemek vagytok!
Elhagyatott helyek, érthetetlen élvezetek,
Szenvedélyes képzetek, valósággá lesztek!

Adrenalin-függőség hozza majd vesztemet,
S a törvény ítélkezzék felettem,
Ha büntetendő, mit cselekszem,
De míg létezem, addig a kíváncsiság vezérelhet engem!

Felfedezek, megörökítek, az utókornak hátrahagyom versem, piszkozatom,
Másként elfelednek, majd meghalok,
Így hát, míg tehetem, alkotok!