Szerző
Vers

A verset eddig 274 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. április 5.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Tövsháti András

Az elveszett mustármag

Háborgó tengeren halt meg a szerelem,
Csillogtak fényesen a hajnali tüzek,
De nem figyeltek rám a nyári szüzek
Egy hosszú életen...

Erdőkben mosolygott hajdan az óceán,
S haldokló csontommal fogom ma a kezed,
S nem őrizhetem éberen a szemed,
Tekints mégis reám!

Mustármagot fújta a Véletlen szele szét,
Kreált Isteneknek szúrtuk ki két szemét,
Amikor Végtelen született...

De ha az emberi szív mégis úgy háborog:
Kitalált Lidérccel lehetnénk boldogok,
Ha a végítélet közeleg...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


feri572017. április 11. 08:22

Szép versed szívvel olvastam.
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom