Szerző

Klauz Veronika

Népszerűség: 1 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 880 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. április 6.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Klauz Veronika

Elmentél

Miképp elcsitul a háborgó tenger,
Úgy pihen meg elfáradt lelked,
Édes szíved tovább nem dobog,
S nem láthatom mosolyod.
Elaludtál csendesen örökre;
Hatalmas űr maradt a szívemben.
Soha nem felejtem kedves arcodat,
És visszasírom a régi napokat.
Nem becsültelek eléggé, mikor itt voltál,
S most hiába ölelnélek már át.
Minden emlék felragyog,
Könnyek peregnek arcomon.
Remélem, vársz rám ott,
A túlsó oldalon!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


ebredes(szerző)2017. április 18. 19:51

@111111 köszönöm szépen

1111112017. április 7. 18:32

Mélyen érintettek fájdalmas soraid, szépen búcsúzol szerettedtől.Szívvel Piroska

ebredes(szerző)2017. április 6. 19:20

@feri57 @Motta köszönöm a dicsérő szavakat nagyon jól estek

Motta2017. április 6. 12:18

Szomorú, szép versedet szivvel olvastam
Motta

feri572017. április 6. 11:00

Szomorú vers,Veronika bizony még élünk akkor kell megbecsülni szeretteinket, versed szívvel olvastam. Ezzel a verseddel a kedvenceim közé kerültél
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom