Szerző
Vers

A verset eddig 1007 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. április 10.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (7)

Somebody Somebody

Pár soros magány

Nem vagy itt,
már nem is leszel.
Hangtalan kiáltások
üvöltenek a fejemben.
Az alvás csak
szánalmas próbálkozás.
A várakozás remény csak.
A magány pedig mosolyogva ölel át,
ölelése már fáj, szorít.
Érzem, lassan megfulladok.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Törölt tag2017. október 16. 16:21

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2017. október 16. 16:01

Törölt hozzászólás.

JohanAlexander2017. április 18. 11:07

Szomorú hangulatú, de szép versedhez, szívvel (3.) gratulálok!

rojamsomat2017. április 15. 08:22

Szomorkás versednél szívet hagyok!
,,,Tamás

Motta2017. április 10. 19:45

Szomorú, szép versedet szivvel olvastam
Motta

feri572017. április 10. 19:01

Reménytelenség versed remek lett.
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom