Szerző

Németh Henrietta

Életkor: 19 év
Népszerűség: 19 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 129 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. április 21.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (5)

Németh Henrietta

Vándorút

Kiterítem takaróm
Ablakomba a fényre,
A sötét huzat megkopott,
Hozok másikat télre.

Csicsereg a cinke is,
A fa tetején áll,
Törött lábra ugrik,
Szárnya ütemre jár.

Vacsorámat megterítem,
Díszes a lakoma,
Holnap elmegyek innen
Messze a vadonba.

Tiltakozna a hold is,
De nem hallgatok a szóra,
A vonatom már befutott,
Kattog a díszes óra.

Utamon cipelem magam,
Reménytelen a helyzet,
A kávé lefőtt,
Érte kell, hogy menjek.

Didereg a napsugár,
Elfáradt az évbe`,
Behozom a takarom
Ablakomból a télre.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


kicsikincsem2017. április 24. 11:22

Tetszett a versed. Szívvel gratulálok.
Icus

kevelin2017. április 22. 06:27

Jó ütemes,szívem küldöm

feri572017. április 21. 20:08

Remek alkotásod Henrietta
Szívvel olvastam,
Feri

gypodor2017. április 21. 16:55

Hát! Ha a kávé lefőtt, érte kell menni bizonyára. Az mégsem nagy vándorút. Tényleg be kell hozni a takarót... most tavaszra is.
Érdekesen csapongsz!
Szeretettel
Gyuri

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ