Jámbor barát halálára
In memoriam Csizmazia Gábor
Hogy van még valaki - de egy pillanat múlva nincs:
a legnagyobb titok, s a legnagyobb kincs...
Könnyen veszthető, a legkönnyebben az élet,
maga ama lehetőség, hogy ronthass és tévedj.
Tavasszal halni a legnagyobb kifosztás,
mint gyermeket elcsalni, midőn várja őt egy kispajtás,
s épp mielőtt hangolódva együtt eljátszanának,
az apai kéz igazítja őt egy másik irányba...
Eltűnik a pénz menten előlünk,
ha halálhírre nyomban megrémülünk.
A nem rendítő percekbe kényelmesedve
az életveszély nem juthat eszünkbe.
Mégis,
egy halálhírt hallván
jámbor énünk lesz inkább halvány,
s inkább irigykedünk a gondtalanokra,
mintsem élnénk végre gyorsan azon gondolatokkal,
hogy nem bűnnel kell kiélvezni az időket,
melyeket ránk kiosztottak,
hanem felfogással, barátsággal,
emberi viszonyok parazsával.
A természet részeként nézve magunkat, másokat,
hidakat képezni oda, ahova ástak árkokat,
vigyázni egymásra, kis közösségekben élni -
talán így kellene valahogy jó jövőt remélni!
Most elhunyt egy barát, szemeinknek fotókon maradt ő,
nincs több közös zenehallgatás, elmaradt menyegző...
Nem térünk be hozzá, ha éppen arra járunk -
évtizedekig élhetünk nélküle...
Ó, be furcsa világunk!...
Nagy tudású embert veszítettünk,
de nem szabad se sírnunk, se felednünk!
Mert minden ember önmagában nagy tudás,
s az emberélet dolga e feltárás:
a megértés és az elfogadás,
az éberség és a hajlandóság,
arra fordítani időt, mi nem fáj,
elégedni a sorssal, mikor már
érezhetjük tetteink súlyát,
s nem kötjük saját magunk gúzsát,
akkor szabadul föl bennünk az élettudás,
mert halni, csak nem élni - élni csak elmúlás.
Pápa, 2015. április közepe
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
parducos(szerző)2017. május 15. 11:12
@ereri: Kedves Erika! Köszönöm értő hozzászólásodat, örültem, hogy olvastál!
ereri2017. május 10. 12:35
''s az emberélet dolga e feltárás:
a megértés és az elfogadás,''
Igen helyesen mutattál rá kedves Árpád, hogy egy ilyen esemény ''kell'' hogy picit lelassítsunk és mély önismerettel elgondolkozzunk mi felé is tartunk... Elismerésem és szívem hagyom őszinte és tartalmas soraid mellett szeretettel: E. E.
parducos(szerző)2017. május 9. 11:28
@Golo: Kedves Mila! Mindig jólesnek méltató szavaid, köszönöm!
parducos(szerző)2017. május 9. 11:27
@clarekri: Köszönöm, kedves Klári! Örülök, hogy értékes gondolatokat találtál itt!
parducos(szerző)2017. május 9. 11:26
@dvihallyne45: Kedves Sarolta! Köszönöm szépen, örültem a látogatásnak!
Golo2017. május 7. 18:38
Kedves Árpád!
Fájdalmasan szép versedhez szívet hagyok vigaszként: Mila
clarekri2017. május 5. 20:16
''hidakat képezni oda, ahova ástak árkokat,
vigyázni egymásra, kis közösségekben élni -
talán így kellene valahogy jó jövőt remélni!''
Igen így kell élni, Sajnos, sokszor csak egy ilyen esemény döbbenti rá erre az embert! Szívből gratulálok: Klári
dvihallyne452017. május 5. 14:08
Szívvel gratulálok megható, szép soraidhoz! Sarolta
parducos(szerző)2017. május 5. 10:31
@santhi: Igen, így van, kedves Laura, köszönöm hozzászólásodat!
parducos(szerző)2017. május 5. 10:31
@jocker: Nagyon szépen köszönöm, kedves Feri!
parducos(szerző)2017. május 5. 10:30
@rojamsomat: Köszönöm szépen, Tamás!
parducos(szerző)2017. május 5. 10:30
@feri57: Köszönöm Feri!
santhi2017. május 4. 15:18
Szép megemlékezés, mely sok gondolatot elindított benned!
Üdv. Laura
jocker2017. április 28. 22:26
Szomorú versed, nagyon megható és lélekbehatoló lett!
Jó, ha mondom!
Elismeréssel, csak gratulálni tudok: jocker/Kíber/Feri
rojamsomat2017. április 27. 09:15
Megható versed nagyon szíven talált!
Szeretettel,,,Szívvel,,Tamás
feri572017. április 26. 18:04
Kedves Árpád
Szomorú versed szívvel olvastam.
Feri