Szerző
Víg Orsolya

Víg Orsolya

Életkor: 21 év
Népszerűség: 18 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 161 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. május 20.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Víg Orsolya

Ezek vagyunk mi

Ezek vagyunk mi. A múltból emlékszünk vissza.
Minden fokon tudom létezésed mivoltját.
Mit tettünk, miért úgy, már azt is, mi lett volna,
ha akkor nem pont azokat, és nem úgy használom
a szavakat. Ha nem áztatjuk kellő mértékben
borba. Minden mondattal magam kárpótlom.
Nem tudok mást tenni, nem emberi az ösztön.

Hol van a vége a mondatoknak, amik elszakadtak?
Ki szájában érik meg előbb a megoldása ezeknek?
Gyermekké maradtunk, elszállnak a madarak,
amiket befogtunk, és felneveltük őket, hogy legyen
mit enni, ha jön a tél. Mik azok a nem ismert szavak,
amik kárpótolják azt, hogy Te ez, én meg ez lettem.
Kárpótolni erő nincs, inkább utáljuk egymást miatta.

Mindent egybevéve tényleg ennyi csak minden itt.
Ha kell, azt hamar eldobjuk, ha már igazzá lesz.
Fagyos sötétet kavar, ami máskor lángoló erdőt szít,
testünk, mi forró volt, elhűl, ha volt is, már vége is.
Ez miért lenne más? Az érzelem még inkább emberibb.
Magunk leszünk a magunk felé fordított kés,
nem tudok mást tenni, onnan emlékezünk vissza,

ahol a legédesebb volt a mindenség és a belső ösztön,
ami felkavarta eddigi életünk teljes addigi mivoltát.
Testeddel leszel a sötét verem, minden jónak börtön,
mert nem mered vagy nem akarod. Teljesen hasonló.
A végkifejlet ugyanaz marad, csak máshogy formáló.
Leszel én, én leszek a Te szokásaid. Eddig is így voltunk,
soha egy, mindig kettő, különbözően jó, de szétkapcsolható.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


jozsefsoltcsosz2018. június 28. 13:07

Bizonyos értelemben ''gyermekek'' maradtunk, de felnőttként össze tudjuk kötni az elszakadt fonalakat, sőt új szövetté formálhatjuk, mint a verset egy nagyobb léptű idő múlásával. Köszönöm, mellékelek egy biztató szív-jelet. - Cs. J

luki19812017. június 26. 10:57

elgondolkoztató verset írtál.Gratulálok.

feri572017. május 20. 15:45

Nagyon szép versed Orsolya
Szívvel olvastam.
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom