Talán a végtelenben
Várlak. Egy riadt madárka árnyéka átsiet arcomon.
A következő peronra talán, ahová nem követhetem,
távolinak érezném félig írt sorsú közelséged örök vonzását.
Lásd, az alázat minden apálya, dagálya egy-egy érintetlen vájat
a halánték körött, túlcsordult némaság kéklő kútjai a szemek,
de a hűség szép hangú csöngése áldásként csobog az ajkakon.
Sehol sem látlak, kihűlt ürességben tollászkodik a homály,
Hold és Nap kereszttűzében elvérző világ az alkonyi táj.
Egy végleg lakatra vert üvegház nyomasztón fülledt csöndjébe zárt
virág vágyik, várakozik ily` tétlen záporra és viharra talán.
S te messze vagy, patakzó hiányodba mártózva frissül a szívütés,
és felveszi a nélküled közelgő vagonok zajosan kattogó ritmusát.
Ilyenkor, de csakis ilyenkor hallani a sínpárok siratódalát,
ahogy találkozva a végtelenben egymást, egymást metszik át.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Nichi-ya2017. május 27. 13:12
Sok szeretettel, szívvel olvastam meghatóan szép alkotásod.
Shanti72017. május 25. 10:33
Gyönyörű versednél szeretettel hagyok szívet. Shanti
Meroni2017. május 23. 16:34
Meghatóan gyönyörű vers. Szívvel gratulálok! Roni
Metta2017. május 23. 09:53
Lélegzetelállító ,megérintő sorok!
Szívvel olvastam!
Margit
kicsikincsem2017. május 23. 06:41
'' hiányodba mártózva frissül a szívütés,
és felveszi a nélküled közelgő vagonok zajosan kattogó ritmusát.''
Szívvel gratulálok.
Icus
Titta2017. május 22. 20:39
László, nagyon szépre cizellált versedhez szíves -szeretettel grat:: Ágnes
Kicsikinga2017. május 22. 17:58
Művészeted előtt, fejet hajtok!
feri572017. május 22. 08:04
Nagyon szép remény versed
Szívvel olvastam.
Feri
Golo2017. május 22. 07:38
''Hold és Nap kereszttűzében elvérző világ az alkonyi táj.''
Mindenkire ráillik az idézet, akitől a szeretett lény messze jár, akit ki tudja...
Szívet hagyok: Radmila
rojamsomat2017. május 22. 07:15
Nagyszerű élményt nyújtó remény versed, a tökéletesség szinonimája!
Gratulálok szívvel,,Tamás
Zsuzsa03022017. május 22. 06:09
Szép reményverset írtál. Szívvel, szeretettel, figyelővel olvastam: Zsuzsa
lazarhzs2017. május 21. 22:56
Láthatóvá-hallhatóvá váló gondolat-képek tobzódnak versedben (mint mindig). Gratulálok.
Merluccius2017. május 21. 22:41
Vagy az ablak előtt ülve csendben figyelni, nehogy elszalasszam a csengést, mikor jössz és reménykedve fülelni; -de csak az esőkopogott.
Szeretettel olvastam soraid.
M.
Molnar-Jolan2017. május 21. 22:40
Erős vers, gratulálok.
m.agnes2017. május 21. 22:05
Szép alkotás!
Gratulálok, Ágnes
detukla2017. május 21. 21:59
Mindig döbbenettel ölvaslak! Nagyon jó verset hoztál újra!
berenyi.klara2017. május 21. 21:40
Nagyon jó vers!
editmoravetz2017. május 21. 21:20
Kedves Laci!
Olvasom, olvasom s újra elölről kezdem - milyen nagy vágy sűrűsödik e versben!
Átérezni azt a reményt, melyről tudjuk, talán majd egyszer...a végtelenben...
Szeretettel gratulálok: Edit /7./
maxika2017. május 21. 21:08
Kivételes mű!
Albert
Zsuzsa-Amriswil2017. május 21. 21:05
Mindig megható, mindig gyönyörű.
Nagy szívvel jöttem:
Fazekas Zsuzsa
Törölt tag2017. május 21. 20:32
Törölt hozzászólás.
laszloklara2017. május 21. 20:05
Remek, megható, különleges az írásod, egyszerűen utánozhatatlan
gosivali2017. május 21. 19:34
Szép, ahogy mindig.