Tűzzel álmodtam...
Tűzzel álmodtam,
mint egykor Boldog Özséb,
s szívemben megmaradt a mécsesfény,
egy kicsiny láng, mit őrizni kell,
óvni, védeni, hordozni.
Ezt hozom Neked, ezt hozom nektek,
mint zarándokok egykor a betlehemi fényt
mécsesben hordozva
hegyeken, sivatagon át,
hogy elvigyem oda, hol a szív
magányos, és félelemben él.
Elvittem oda, hol a fény fényre vár,
hogy a sok mécseslángból
tábortűz legyen,
melynél melegedhet
mindenki, kinek szívében él a szeretet.
Sors-dermedt tagjaink
megmelegszenek,
baráti szó gyógyítja a csendet,
vándorlásainkban testvérotthon lesz a menedék,
gálutomban Beregszász lesz Jeruzsálemem,
mert nincsen határ és nincs történelem,
csak hit és akarat,
csak az egymásba fonódó kezek - az a Haza.
Natinak és Kárpátalja magyarszívű népeinek
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Rozvanyi_David(szerző)2017. június 8. 20:37
@schvalmrozsa: Köszönöm, igen, ez a legfontosabb gondolat!
Rozvanyi_David(szerző)2017. június 8. 20:36
@feri57: Nagyon köszönöm!
schvalmrozsa2017. június 6. 18:31
''Elvittem oda, hol a fény fényre vár,
hogy a sok mécseslángból
tábortűz legyen,
melynél melegedhet
mindenki, kinek szívében él a szeretet.''
Nagyon szép, szívvel gratulálok! Rózsa
feri572017. június 6. 17:45
remek vers.
Gratulálok.
Feri