Szerző

SzKirián

Népszerűség: 102 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 469 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. június 6.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (12)

SzKirián

Halál a verőfényben

Tavaszi verőfény szikrázik
vakító felhőpamlagon,
szemkápráztató ragyogását
tükrözi minden ablakon.

Falak közé szorult az udvar,
a szél is alig fér belé,
egy vén fa ágaskodik benne
a négyszögletű ég felé.

Dús orgonabokor a társa,
illatot ont a lomb alól,
merengve együtt ringatóznak,
zöld karzaton madár dalol.

Rigópár motoz észrevétlen,
a végzet mégis rátalál;
az ereszre ül hallgatagon
szarka képében a halál.

Ráérősen figyeli őket
s a fészekelhagyás neszét...
Hirtelen lecsap és a csendet
három sikoly hasítja szét.

Jajveszékelve csapkod egyre,
rikolt a rigópár, szegény,
küzdenek bátran a végsőkig,
de menekvésre nincs remény.

A rabló csőrdöfése gyors, a
fióka nem szenved sokat,
gyakorlottan szabdalja, vágja,
mint a hentes a húsokat.

Karmai közt a kis test nyaklik
jobbra-balra, mint rongybaba,
a rigók lesik toporogva,
de már egyiknek sincs szava.

A szarka dolga végeztével
megint a csúf ereszre ül,
csőrében a fiókaszívvel
körültekint, majd elrepül.

A sors, mint egy szenvtelen inas,
csendben leszedi az asztalt.
A drámának nem marad nyoma,
lustán ejtőzik az aszfalt.

Csak a levelek sugdolóznak,
valahol kondul egy harang,
s a délutáni verőfényben
lebeg egy sóhajtásnyi hang.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


marakod2017. június 10. 20:16

nagyon szemléletes, szomorú vers

schvalmrozsa2017. június 7. 21:03

Remek vers, szívvel gratulálok! Rózsa

fiddler2017. június 7. 17:52

Gratulálok, nagyszerű ez a vers!
Laci

Sanzsan(szerző)2017. június 7. 16:18

@Kicsikinga: Köszönöm szépen kitartó és megtisztelő figyelmedet! @ereri: Köszönöm! Szemtanúja voltam az esetnek, és sokáig nem ment ki a fejemből a jelenet. Muszáj volt megírnom. @gypodor: Az emberek sajnos addig-addig fejlődtek, hogy már szinte alig emlékeznek a természet rendjére. Szerintem túl sok állatot ölünk feleslegesen, mert megtehetjük, ezért nem becsüljük eléggé sem állatként, sem táplálékként őket. Tisztelet a kivételnek. @SzaipIstvanne: Igen, ilyen a természete. Nem gonosz, csak szarka. Én a tévében láttam egyszer, hogy mire képes az aranyos kis cinege, ha éhezik. Levadászott egy vörösbegyet (azt hiszem, az volt) és megette! Megdöbbentő volt.
Mindenkinek köszönöm szépen a figyelmet! :) Ilyen ''dokumentumverset'' még nem írtam, örülök, hogy így fogadtátok!
Szeretettel: SzKirián

Kicsikinga2017. június 7. 11:26

''Falak közé szorult az udvar,
a szél is alig fér belé,
egy vén fa ágaskodik benne
a négyszögletű ég felé.''

Itt már nyeltem a könnyeimet, ugyanis meghat a művészet ilyetén foka!

''Csak a levelek sugdolóznak,
valahol kondul egy harang,
s a délutáni verőfényben
lebeg egy sóhajtásnyi hang.''

A ''verő fény'' most nagyon elért engem is!

Zseniális költő vagy!

gypodor2017. június 7. 09:04

Ügyesen dramatizáltad a sajnálatos eseményt. Tetszenek a kidolgozott rímek.
A cím ''a'' nélkül hatásosabb. Sajnos, a tápláléklánc rendszere ősi, s mi emberek már intimebb módon oldjuk meg a kérdést(Nem látjuk az általunk fogyasztott állatok halálát sem annak körülményeit)
Jó a vers!
Gyuri

kicsikincsem2017. június 7. 08:59

Szívvel gratulálok a nagyszerű versedhez.
Icus

ereri2017. június 7. 08:23

''A szarka dolga végeztével
megint a csúf ereszre ül,
csőrében a fiókaszívvel
körültekint, majd elrepül.''

Lenyűgöző verset alkottál! Drámai, életszerű, szépen felépített írás, nagy elismerésem és szívem hagyom soraid mellett szeretettel: E. E.

csillogo2017. június 7. 07:59

Csodaszép ez a Költemény! Mint az áram - meg tud rázni... és fel! :)
Gratulálok!

feri572017. június 7. 07:18

Remek vers
Szívet hagyott.
Feri

SzaipIstvanne2017. június 6. 23:00

Tetszik a vers, gratulalok. Majdnem megcafoltam, hogy a szarka nem ilyen gonosz madar. Nalunk a madaretetonel a tobbi madarral eszeget, jol elvannak. Utanaolvastam, tenyleg kepes ilyen dolgokra is. Szivvel gratulalok a vershez.

maxika2017. június 6. 21:45

Igazi különlegesség a versed!
Üdv:
Albert

MiklosRobert2017. június 6. 21:22

Nagyon tetszett magával ragadó hangulatú versed, gratulálok hozzá!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom