Szerző

Horváth Henrietta

Életkor: 22 év
Népszerűség: 9 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 163 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. június 7.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (5)

Horváth Henrietta

Meghalni a napsütésben

Meghalni a napsütésben,
Nézni a füstös, kék eget,
S a zöldellő, hamvas füvet,
Érezni most a lágy szelet.

Érezni, ahogy simogat,
Ahogy puhán beborít,
S a felhő szépen eltakar.
A föld keményen megtart, sír.

Minden virágba borul,
Minden megújul,
Minden felemelkedik,
Mindenki előbújik.

Most őszbe hajlik a nyár.
Sárgállanak a levelek,
Szürke, vékony eső csepeg,
S a karomat veri az ár.

Esik a a hideg, fagyos hó.
Engem mélyen eltakar.
Hóembert épít egy manó.
Jégcsap zuhan az oldalamba.

Csak fekszem mereven,
Érzem az eső melegét,
A lágy, simogató szelet,
S hallom a bogarak neszét.

Nézem napról napra az eget,
Egyszer kék, másszor szürke.
Beborít engem a föld,
S minden újra zöld.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


JohanAlexander2017. június 8. 10:00

Henrietta, keserűen szép gondolataidhoz, szívvel gratulálok!

JohanAlexander2017. június 8. 10:00

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

rojamsomat2017. június 8. 09:22

Gratulálok szép versedhez!

''Csak fekszem mereven,
Érzem az eső melegét,
A lágy, simogató szelet,
s hallom a bogarak neszét.''

Szeretettel,,Szívvel,,Tamás

Meroni2017. június 7. 21:05

Nagyon szép, szívvel és szeretettel gratulálok!Roni

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom