Szerző

Molnárné Juhász-Bóka Zsuzsanna

Életkor: 51 év
Népszerűség: 17 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 330 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. június 11.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (10)

Molnárné Juhász-Bóka Zsuzsanna

Ülök a vonaton

Ülök a vonaton, megvettem a jegyem,
hajnalban keltem, időpontra megyek.
Késve indulunk el, a szembejövőt vártuk,
a nagy kérdés az: lesz-e csatlakozásunk?

Álmos, fiatal lány ül az ablak mellett,
majd az induló vonat füttyére felkel.
Jön a kalauz, hát nyújtom felé jegyem,
minden papírt átnéz, majd legyintve elmegy.

Ülök a vonaton, csak bámulok kifele,
nézem a tájat, s ahogy nyílik a kikelet.
Egy kisfiú rohanása töri meg a csendet,
fáradt szemű édesanyja inti épp őt rendre.

Újabb állomás jön, öreg bácsi száll fel,
köszönésre bólint, s leül velem szembe.
Gyűrött kis szatyorja tele leletekkel,
kérdezném, de nem kell - klinikára menne.

Ülök a vonaton, talán havonta kétszer,
az ablakon kinézve révedek el éppen.
Emlékszem, nemrég a fekete szántóföldet
még a tél fehérsége borította szépen.

Akkor éhes őzek keresték az ételt,
vonatnak zajára rebbentek csak széjjel.
Most mindenhol zöld mező díszíti a tájat
napraforgó- és repceföldeket felváltva.

Ülök a vonaton, s már majdnem bóbiskolok,
mikor egy csikorgó fékezésre riadok.
Jöhet az átszállás, bent áll már a vonat,
húsz perc múlva vár rám a napfény városa!

Megannyi sorompó, mögötte kocsihegyek,
a város szélén leszáll az utasok fele.
Állok a peronon, s azon gondolkodom,
a nap végén ismét ülök egy vonaton.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


SzaipIstvanne2019. február 16. 21:12

Kedves Zsuzsa! Veled utaztam, elethu versed sorait olvasva.
Remek alkotas. Szivet hagytam. M.

mjbzs(szerző)2017. június 26. 13:21

@Meroni: Nagyon köszönöm!

Meroni2017. június 19. 10:26

Remek versedhez szívvel gratulálok! Roni

mjbzs(szerző)2017. június 13. 14:26

@ereri: @111111: Köszönöm a kedves hozzászólást! - Volt mikor féltem, hogy lekésem a csatlakozást, úgy elbóbiskolok... :)

mjbzs(szerző)2017. június 13. 14:10

@Demonboy20: @kicsikincsem: @Metta: @Abraks_Anna: @donmaci: Köszönöm!

Demonboy202017. június 13. 00:28

Nagyszerű versedhez szívvel szeretettel gratulálok :)

Demonboy202017. június 13. 00:27

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

ereri2017. június 12. 10:24

''Ülök a vonaton, s már majdnem bóbiskolok,
mikor egy csikorgó fékezésre riadok.''

Bizony a vonat monoton zaja, elandalít, a folyamatosan elúszó látvány szintén- így az ember a szemlélődésből hirtelen eszmél fel és remekül ideidézted ezt a hangulatot, köszönet az élményért és szívem hagyom kifejező és hiteles írásod mellett szeretettel: E. E.

kicsikincsem2017. június 12. 09:53

Tetszett az alkotás. Szívvel gratulálok.
Icus

Metta2017. június 12. 07:16

Nagyszerű versedhez szívvel gratulálok!
Margit

Abraks_Anna2017. június 11. 21:34

Remek költemény! Szeretettel! Adri

donmaci2017. június 11. 21:03

Nagyszerű versedhez szívvel gratulálok: Józsi

1111112017. június 11. 19:24

Élethűen írtad meg utazás közbeni gondolataidat,
''Ülök a vonaton, s már majdnem bóbiskolok,
mikor egy csikorgó fékezésre riadok.''
valahogy még ez is ismerősnek tűnik...szívet hagyok. Piroska

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom