Szerző
Rezes Erzsébet

Rezes Erzsébet

Életkor: 56 év
Népszerűség: 1 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1323 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2009. április 23.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Rezes Erzsébet

Milka Bocix

Nem volt még egy ilyen nap itt,
Meg ne legyen Milka Bocix!
Jött Asterix és Obelix,
Csak azt mondták: "Nix, nix, nix!"
Druidák felháborodtak,
Azután meg összefogtak.
Előkerítik a csokit,
A tolvajt megkeresik.
Hírét vették, az erdőben,
Sok különös idegen
Jött az éjjel nagy robajjal,
Arcuk előtt hosszú hajjal.
Az volt nekik a céljuk,
Hogy elvigyék bálványuk.
Az erdőre mély sötétség,
Azután meg nagy ijedtség
Tört egyszerre emberekre,
Druidákra, jó lelkekre.
Ekkor mondta Asterix:
"Nem úgy van ám, Obelix!
Megkeressük, felkutatjuk,
Őseinknek példát adunk."
Csapatokban kutattak,
Tarisznyába ételt raktak.
Butykosokba csodaitalt
Töltött öreg és fiatal.
Elindultak kora reggel,
A nap sem kelt még fel.
Hegynek fel és hegynek le,
Sok druida ment előre.
Egyszer aztán Obelix
Azt kiáltotta: "Asterix!"
Összegyűlt a sok druida,
Rámutatott a két lányra.
Egymás mellett aludtak,
Egy nagy lapulevél alatt.
Asterix, no meg Obelix
Kérdezte: "S a Milka Bocix?"
Rögtön csendre intették
Nehogy őket felkeltsék.
"Előbb keressünk bálványunk,
Aztán jöjjön a fogságuk!"
Alaposan átkutatták
Az erdő minden zugát,
Ám a csoki Milka Bocix
Nem akart előkerülni.
Felkelt közben a két lány,
Megijedtek a druidák.
Asterix, no meg Obelix
Azt kérdezték: "Milka Bocix?"
A két leány összenézett,
Semmit azonban nem értett:
"Kik lehetnek, kik itt állnak,
Bennünket tán nem bántanak?"
Ekkor előállt egy táltos,
Ő volt itt a nagyon okos.
"Elmutogatom azt nekik,
Hol lehet a Milka Bocix.
Aztán fogjuk a bálványunk,
Nyomban haza is jutunk."
Így is tett a bölcs táltos,
Elméjük világosodott.
"Tudod, mit mutogat, Nikix?"
Lányok közül szólt az egyik.
"Igen, tudom, kedves Brigix,
Nem más ez, mint Milka Bocix."
Elvörösödött mindkettő,
Felállt gyorsan a két lány,
Hozott kezében sok foszlányt.
Öreg táltos hasra esett,
Sírt és rítt keservesen.
"Megették a bálványunk!
Hazánk most el kell hagynunk!"
Szólt a törvény véges-régről,
Féltek nagyon már ettől.
Asterix és Obelix
Ismét mondta: "Nix, nix, nix!
"Nem kell nekünk elmennünk,
Bálványunkat visszakérjük.
A két lány, Nikix és Brigix
Főcsokinkat visszaszerzi.
Legyen ez a büntetésük,
Avagy a fejüket vesszük."
Megijedt a két idegen,
Tanakodott, most mi legyen?
Megbeszélték, megvitatták,
Tudták, hogy nincs választás,
Teljesítik minden áron
A druidák kívánságát.
Brigix maradt a börtönben,
Nikix ment a Csoki-földre.
Elvitte a bálvány tervét,
Kiöntötte csodás testét.
Fogott egy nagy papírlapot,
Lila ruhát rá is rajzolt.
Mikor szilárd lett a csoki,
Felöltözött Milka Bocix.
Rátették egy kis kocsira,
Húsz emberke húzhatta.
Druidáknak megmutatták,
Szájukat is eltátották.
Elhelyezték bálványukat,
Előtte leborultak.
Örültek a druidák,
Elengedték a két lányt.
Így ért véget a történet,
Mely, ha igaz, izgalmas,
Ha nem, akkor sem unalmas.

Egy diákom kérésére, melyben ő a Nikix

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom