Szerző
Vers

A verset eddig 376 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. június 17.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (2)

Pásztor Mónika

Valaha egyek voltunk

Ha Ő nem lenne?
Idegen lennék.
Egy idegen világban,
Idegenek közt sétálnék.

Csontjából való csont,
Lelkéből való lélek lettem,
Belőle teremtetett egész valóm,
Hisz valaha egyek voltunk mi ketten.

Lelkének minden rezdülése ismerős,
Lénye olyannyira részemmé vált,
Hogy ugyanúgy éreztem én is
Azt, ami neki fájt.

De ő is ott volt mindig,
Ha magamra maradtam,
Mint egy támasz, tartott, óvott,
Csak hogy fel ne adjam.

S ha a pokol tüze éget,
A világ értetlenül figyeli létem,
Rajta kívül más nem érti
Vágyaktól vergődő lelkem...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


scarlettrose(szerző)2017. szeptember 8. 17:01

@Agnes54: Én köszönöm!!

@Springfoot: Köszönöm!! :)

Springfoot2017. június 21. 23:05

(2) Remekül megnyitottad és megmutattad a belső érzelmeidet! Grat.!

Törölt tag2017. június 18. 09:18

Törölt hozzászólás.

Agnes542017. június 17. 15:42

Megérintett a versed. Köszönöm.

scarlettrose(szerző)2017. június 17. 12:10

@feri57: Köszönöm! :))

feri572017. június 17. 11:17

Szép versed nagyon tetszik
Szívet hagyott.
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom