Szerző

Horváth Ádám (Adamovics)

Életkor: 23 év
Népszerűség: 17 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 435 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. június 17.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (2)

Horváth Ádám (Adamovics)

Elmúlt remények

Valaha volt legszebb emlék,
Sötétségben ragyogó pont,
Ám kissé homályos elmék,
Szívem égő hiányba ont.

Szememben ugyanaz a láng,
Amíg a könny nem takarja,
A fájdalom már mélyre ránt,
Vágyát hiába akarja.

Értelmetlen minden hajsza,
Az élet üres és silány,
Mint annak mindegyik harca,
De nincs semmi más, csak hiány.

Őrült rohanás a fényhez,
A remény nem szűnik soha,
Lelkem szeretetre éhez,
Mely más szívtől nem jön oda.

Hiába múlik el, a remény örök emlék.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


ereri2017. november 14. 08:44

''Őrült rohanás a fényhez,
A remény nem szűnik soha,
Lelkem szeretetre éhez,
Mely más szívtől nem jön oda.''

Szépen megjelenítetted szomorú érzelmeidet kedves Ádám. Remélem, azért lesz még mielőbb apropója annak, hogy a remény ne csak emlék maradjon, hanem beváltsa amit ígért. Elismerésem és nagy szívem hagyom őszinte és hiteles soraid mellett - szeretettel, tisztelettel? E. E.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom