Szerző
Vers

A verset eddig 148 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. június 20.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers nonprofit céllal, a szerző és a Poet.hu megjelölésével szabadon átdolgozható.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Hidvégi Márk

Vers a vers végének

Feltört újra, mi megtört útja az életemnek,
Velőt rázó s megalázó énje ez a létezésnek,
Remegő lábak, hogyan álljak, erős rémképek,
Letört szárnyon, halotti ágyon az érzések.
Fennkölt hangja örökre hagyja, de soha nem tudja,
Erős karja végig markolja, de ereje nem futja,
Gonosz várja, soha nem áldja, de Ő nem látja,
Szellemének hárfája a dalt nem játssza, de mégis várja.
Legyen hát szél a szárnyam alatt,
Legyen hát meder a folyóm alatt,
Legyen hát gyökér a bokor alatt,
Legyen hát föld a lábam alatt.
Felzeng újra, mi szabad útja a lelkemnek,
Csontba fúrja, a húsom túrja egész testemnek,
Remek vágyak, puha ágyak egy szépségnek,
Letört bánatom örökre átadom a vers végének.

2016. szeptember

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


glare2017. július 18. 08:36

Mélyről feltörő gondolatok...Gratulálok! Szívvel, Kincső

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom