Szerző
Lóneán Rudolf

Lóneán Rudolf

Életkor: 32 év
Népszerűség: 2 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 508 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2009. május 9.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Lóneán Rudolf

A magány napja

A peronon töretlenül még mindig vársz,
A hóesésben senkit, semmit nem látsz,
Mégis életed nagy döntése előtt állsz:
Elmész a busszal? Vagy tovább állsz.

Nem tudom, miért vagy ilyen szótlan
Inkább tovább állsz kint a hóban?
Kitéptek a múltból egy darabot
Nem tudod lesz-e még holnapod

A szerelmesek nem tudják, mi a magány
Van, aki azt hiszi, hogy ez most a vagány
Lassan eltűnik a hóban jelen, s jövő
Nem marad más csak a magányos költő

A barátok viszont elfogadnak, bármi vagy
Fogadd el te is, és ezzel legyél, nagy
Hisz, a mosoly arcunkról sose fagy
Sose nézd mi történt tegnap!

2009.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Vadmagyar(szerző)2009. május 11. 20:20

Először is köszönöm, örülök, hogy tetszik, nos az utolsó versszak... Az egész versnek van egy története, hogy miért is íródott meg egy barátommal össze voltam veszve egy két tulajdonságom miatt... és az utolsó versszak erre vonatkozik

RiotPoet2009. május 11. 10:25

Nagyon jó ez a vers! Az utolsó versszak kivételével teljesen át tudom élni.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom