Kolozsvári Ádám

Kör

Ülök a kertben egy fa alatt
rózsaillat tölti be az orromat.
Nyílnak a virágok szépen,
nézem, lelkem lebeg az égen.
De várjunk csak, mi ez? Egy kutyaszar!
Legyek eszik, zümmög az avar.
Ez már zavar.

Mennék innen, de belém mar:
Én vagyok a rózsa! Én vagyok a szar!
Én vagyok az illat és a zümmögő avar
zengi a mindenség dalát,
Isten mutatja meg magát.

Gondolat nincs, nem gátol,
fellibben a fátyol.
Üresség és teljesség egy,
az írás nem megy...

Visszatér a kert, a fa, a világ, az álom,
az avar és a zavar,
a rózsa csak rózsa, a szar csak szar.