Kör
Ülök a kertben egy fa alatt
rózsaillat tölti be az orromat.
Nyílnak a virágok szépen,
nézem, lelkem lebeg az égen.
De várjunk csak, mi ez? Egy kutyaszar!
Legyek eszik, zümmög az avar.
Ez már zavar.
Mennék innen, de belém mar:
Én vagyok a rózsa! Én vagyok a szar!
Én vagyok az illat és a zümmögő avar
zengi a mindenség dalát,
Isten mutatja meg magát.
Gondolat nincs, nem gátol,
fellibben a fátyol.
Üresség és teljesség egy,
az írás nem megy...
Visszatér a kert, a fa, a világ, az álom,
az avar és a zavar,
a rózsa csak rózsa, a szar csak szar.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Adam.Klausen(szerző)2017. június 28. 20:13
@norabora: Köszi :)
norabora2017. június 28. 05:54
Tetszik a versed,főleg az alapgondolata.