Szerző

Kolozsvári Olga

Népszerűség: 127 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 340 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. július 7.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (9)

Kolozsvári Olga

Eljött az est

Eljött az est, s jó szokásomhoz híven
olvasni ma sem voltam rest.
Ahogy falom sorra az oldalak hasábjait,
elengedem a gyeplőt, átszakítom elmém korlátjait.

Parallel vonul a könyv s életem síkján,
ahogy most is, Te vagy a vesszőparipám.
Lovaim ügetnek memóriám hullámain,
e zabolázhatatlan kéjtől remegő harcosaim.

Magam előtt látom sármos képmásodat,
ingerlő, részegítő, huncut szempárodat.
Eltűnődöm...
E nádpálca törékeny emlék, csak a semmi, ami az enyém lett,
ezt a sivár útvesztőt, melyben magamra hagytál, ezt kaptam belőled.

A vén idő belém karmolta arcod vonásait,
a sejtjeim őrzik neved cirádás betűit.
Vajon utat törsz-e hozzám félredobva büszkeségedet,
próbálod-e érinteni vágytól sajgó lelkemet?

Kénköves poklában az ördög tüzes vaskeréken tekeri a gőgösöket,
én ott állok majd szomorú könnybe lábadt szemmel s megmentelek.
Igába hajtom sötét szellemem buráját,
átszellemült arccal állom a kínok kínját.

Alkut kötöttem a sátánnal, szabaddá tettelek,
Te, ki okoztad vesztemet, helyetted vezekelek.
De ne hidd, hogy jobb vagyok nálad,
bennem sincs semmi alázat.

Tilalomfájának édes, markáns gyümölcse,
mely oly édes, mint a legédesebb virág méze,
az vagy nekem most és mindörökké,
mint manna a mennyekben lakó isteneké.

Ám Te lassan ölő mérgeddel szipolyozod lelkem,
felállítottad a közöny csapdáját, és én beleestem.
Vergődöm benne, mint pocsolyában tátongó hal,
ez a lélekvesztett fojtó szenvedély az őrületbe hajt.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Olga75(szerző)2017. december 8. 18:06

@Locoen: Nahát kedves Tamás, köszönöm szépen kedves soraidat, ez volt az első vers amit ide feltöltöttem és már a feledés homályába is veszett volna, de most új életet adtál neki! Köszönöm!
Ígérem mostantól bölcsebb leszek...:-)
Legyen szép estéd! Olgi

Locoen2017. december 8. 17:12

Komoly, húsba maró, filozofikus, tartalmas és intellektuális mű, őszinte, alázatos és tiszta, értő, lágy és intim érzelmektől hemzsegő keserédes, fájóan szép vallomás, amellyel könnyű azonosulni hitelessége okán. Lélekből gratulálok alkotásodhoz, kedves Olga!

Elemi erővel hatja át versedet a bátor indulat, a tiszta érzelemgazdagság, a vágy, az intim hév, az őszinteség, a rezignáltság. Szépen vezeted végig olvasódat a saját tapasztalásaidon, amelyben keverednek az érzelmi síkok, és ezeket remekül egészítik ki, keltik életre a szimbolikák. Hiteles, mert sokan átéltük már. És pontosan emiatt alakul ki az empátia és a pátosz is. Vigaszt kívánok, tudatosabban már bölcsebb döntésekkel.

Sok sikert kívánok a továbbiakban, értékadó ihlettel karöltve!

Üdv.

Tamás

Locoen2017. december 8. 17:11

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Olga75(szerző)2017. október 12. 08:58

@gabibaldi: Ó, igen, alku nélkül nem megy. Örültem Neked!

Törölt tag2017. október 11. 21:47

Törölt hozzászólás.

Olga75(szerző)2017. augusztus 3. 13:42

@szalokisanyi1: Igen, elkeserítő, de kapuban a szebb jövő! ( és még rímelt is )

szalokisanyi12017. augusztus 3. 13:11

Megdöbbentő, a Te keserű vallomásod.
Tisztelettel: Sanyi

Olga75(szerző)2017. július 15. 08:58

@JohanAlexander: Nagyon szépen köszönöm.

JohanAlexander2017. július 15. 07:28

Olgi, szomorúan szép versedhez, szívet hagyok!

Olga75(szerző)2017. július 14. 21:33

@donmaci: Köszönöm Józsi, jól estek soraid.

donmaci2017. július 14. 21:26

Nagyon szép szomorú verset írtál! Szívvel gratulálok: Józsi

Olga75(szerző)2017. július 14. 10:53

@ereri: Drága vagy! Hálásan köszönöm soraidat, kimondhatatlan öröm számomra, hogy tetszik a versem. Sok van még, folyamatosan feltöltöm valamennyit, amint rám kerül a sor :-)

ereri2017. július 14. 07:10

''Igába hajtom sötét szellemem buráját,
átszellemült arccal állom a kínok kínját.''

Hűha! Kedves Olgi! Ez aztán a tartalmas vers! Mélyen érzelmes, átélt és hiteles sorok az odaadásról - és a viszonzás hiányáról. Szomorú téma ez és kiválóan ideidézted. Azt gondolom a filozófia kategóriában is megállta volna a helyét, annyi kérdést vet fel - legalábbis az olvasó szemével. Nagy elismerésem és írj még sok hasonló értéket! Nagy szívet hagyok addig is szeretettel: E. E.

Olga75(szerző)2017. július 12. 16:21

@rojamsomat: Nagyon szépen köszönöm Tamás! Remélem jelenlegi helyzetem lassan már a múlté lesz.

rojamsomat2017. július 12. 16:06

Remek vers!
Jól érzékelteted a helyzetedet!
Szívvel,,,Tamás

Olga75(szerző)2017. július 9. 22:55

@kodrane: Nagyon szépen köszönöm! Jól estek sorai!

kodrane2017. július 8. 11:06

Megrázó alkotás! Szívvel jöttem!

Olga75(szerző)2017. július 7. 19:33

@1-9-7-0: Kedves Anikó! Nagyon szépen köszönöm a biztató szavakat. Igen, az idő mindenre gyógyír, igyekszem elengedni, talán ha kiírom magamból az segít. Örülök, hogy tetszett a versem.

1-9-7-02017. július 7. 18:41

''Ám Te lassan ölő mérgeddel szipolyozod lelkem,
felállítottad a közöny csapdáját, és én beleestem.
Vergődöm benne, mint pocsolyában tátongó hal,
ez a lélek vesztett fojtó szenvedély az őrületbe hajt.''Kedves Olga sajnos a szerelem sötét verem de remélem hogy a versed csak költői túlzás és azért meg nem őrülsz Tudom sablonosnak tűnik de az idő segít kiszeretni és adni esélyt egy másik szép szerelemnek ami csak úgy jöhet életedbe ha ezt elengeded lezárod Szomorú de szép versedhez első szívvel gratulálok Anikó

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom