Szerző
Keszei István

Keszei István

1935. július 5. - 1984. január 26.
Népszerűség: 77 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 65 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. július 17.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (12)

A jelölők listája csak a két hétnél régebbi verseknél látszik.

Keszei István

Ars poetica III

Aki tiport minket, még jobban széttiporna.
A földben mennyi szétzúzott gerinc
hever! nem tartja őket össze már a forma.
- Testünk múló, veszendő, ócska kincs. -

A szétzúzott gerinceken versed gerince álljon
forró emlékműként sírkő helyett!
Csak formával győzhetsz az eltorzult halálon.
Eleven bordákból sződd versedet!

Szervezd soraid lélegző, élő szervezetté,
formáld strófáid zárt, mégis nyitott keretté,
a csomós szavakat vájjad, egyre vésd!

Versed parányi, pontos óraként ketyegjen:
mérje-mérje lüktetve, ami mérhetetlen:
a gyönyört, tébolyt, Istent, szenvedést.

1966

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Napsugar06072017. július 18. 18:39

Nagyon jó vers. Köszönöm, hogy olvashattam.

szegenyferenc2017. július 18. 08:14

''Versed parányi, pontos óraként ketyegjen:
mérje-mérje lüktetve, ami mérhetetlen''

mintha egy szív volna ... megint egy lelet a régi kincsestárból. Köszönöm!

rojamsomat2017. július 18. 07:36

Szép szonett!
Szívvel,,Tamás

klines_92017. július 17. 22:24

Fontos a verseinket megbecsülnünk!

Nagyon szépen tudott költeni!

//Balázs//

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ