Szerző

Dávid Mercédesz

Életkor: 23 év
Népszerűség: 12 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 344 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. július 21.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető vagy átdolgozható.

Címkék
Kedvencnek jelölték (2)

Dávid Mercédesz

Kezdetleges rapszódia a szenvedő szerkezet ellen

keresd Magad benne

Vízióim rabja vagyok én,
Hol annyi sem igaz, hogy igaz, ami tény.
Rapszódiámat írom tudattalan,
Ami, ha elkészül, olvasatlan.
Mióta úgy jól vagyok, az a legrosszabb,
Érzéseim kavarognak általában naphosszat.
Megfogtam az elszaladó vadnyúl lábát,
Ránt úgy maga után, hogy nem látom a járdát.
Utam mintha ki sem lenne kövezve,
Verítékezve kirakom, részletekbe,
Tudom, hogy utána felszedem, befüvezem.
Hirdetem hitvallásom önzőn, harsogva,
Mert nem hiszek magamban sem emberben,
Inkább elhintem magvaim a bárgyú lélekben.
Gőg.
Aztán jön majd mindig valaki,
Érkezik, szájam lecsendesedik,
Szűkre húzom, mint a tornazsák száját,
Aztán belülről nézek a lyukon át.
Bizonytalanság.
Levonom mit s mint látok,
Megijedek, nem értem a tanulságot,
Megfogadom a némaságot,
Üresnek látszok...
Mert ez egy mechanizmus.
Védelem.
Mivel annyira elvarázsol,
Szemei szememben táncol,
De nem tudom megfogni tekintetemmel,
Mert úgy érzem, elkapkodnom kell.
Szégyen.
Lelkem mélye akkora rejtelem,
Hogyha azt felfedem, nincs több
Kegyelem.
Kegyelem fordítva le Mercédesz,
Nevemnek tükre ez, hangzatos,
Szájakból különbözően dallamos.
Szóval én így révülök, magam világába
Szédülök,
Elesni pedig gyűlölök.
Kudarc.

Cipelem hiányom arról a képről,
Mit magamról alkotok, mert
Szemem beteg tükre másról nyavalyog.
Pillanatok elismert szavai sem tudják
Összetenni belső dallamom szépét,
Cselekedeteim mosléka a torz önkép.
Kegyetlen is vagyok,
Olykor nem ismerem az alázatot,
Csak mondom, hogy így vagyok,
Sajnálom.
Keresem a boldogságom,
Milyen posvány közhely,
Közben az idő úgy telik el,
Mit keresel, marha?
Mikor a helyzet a kezedbe adja.
Ihletett gondolatom van,
Szárnyak kevésbé,
Szájak annál inkább, kik szájamra tapadnának,
Nekem pedig aligha akad olyan, kire
Olvasztanék valamit, hogy Lenyaljam,
De ha akad is olyan, egye meg a bánat,
Mert attól félek, talál jobbat nálam.
Kéj.
Mert ja, iszonyatszokásaim vannak
Jól beépülve szervezetembe.
Ha ezeket kizárom, és talán stilizálom,
Hogy amúgy normális vagyok,
Ha nem verek be egy mekit, ami rám dob.
Függőség.
Pontokba szedve, ha azt csinálnám, amit kellene, és
Gondolataimnak nemcsak az egyharmada lenne,
Akkor most lehetnék egy kuriózum,
De most csak ez vagyok IN NUCE-
Röviden.

Fiatalkorunk problémái rohanó, sekélyes világunkban.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


DavidMercedesz(szerző)2017. július 30. 17:18

@1-9-7-0:
Mélyről jövő öröm szavaid olvasni, köszönöm szépen Anikó!
Szeretettel: Merci

1-9-7-02017. július 23. 16:20

''Rapszódiámat írom tudattalan,
Ami, ha elkészül, olvasatlan.'' nem fog olvasatlan maradni máris van olvasója és szívet is hagyok elismeréssel szeretettel Anikó

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom