Szerző

Pálné Lele Ilona

Életkor: 64 év
Népszerűség: 31 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 888 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2009. április 26.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Pálné Lele Ilona

Búcsúzás

Zakatol a vonat
robog a síneken,
szívem a torkomat
szorítja szüntelen.

Érted jön, Téged visz
a laktanya felé,
lelkem összetörni
pillanat is elég.

Remegnek ajkaink,
láztól ég a testünk,
búcsúszót mondani
képtelenek leszünk.

Szemeink csillogó
megteltek könnyel,
hajamat simítod
remegő kezeddel.

Két picike fiunk
csodálkozva néz ránk,
mért sír Anya, Apa,
ha szeretik egymást?

Feszítő fájdalom
repeszti szívemet,
elcsukló hangom
megtöri lelkemet.

Indul már a vonat
odabújunk hozzád,
utolsó búcsúszó
egy nehéz sóhajtás.

Algyő, 1980.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


uszuka(szerző)2009. április 27. 08:59

Köszönöm!

mezeimarianna2009. április 27. 04:08

Tetszett!!!Jól megírtad!!!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom