Szívem, Ikon
Ezernyi könnycsepp
mosta arcomat.
Szívemet mardossa
valami, ami már
nem a szerelem.
Elhagyott minden
boldog óra,
megsebzett szívemnek
nincsen párja.
Minden heg, minden seb
egy könnycsepp!
Magányos órák,
végtelen percek,
szürke hetek
álomvilága,
összefolyt napok
fájdalmas palettája!
Ecsetvonások szürkén,
feketén festenek
fehér vásznakat!
Ott nem találom
meg önmagamat!
Fesd újra vásznam,
vigyél rá színeket,
s ne csak feketét
és fehéret!
Használd a fantáziád,
rakd bele szíved,
vöröset, rózsákat,
szerelmet, fess Ikont!
S mondd, hogy szeretsz,
s te vagy a szerelem,
és nemcsak egy boldogtalan
heg a szívemen!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
konyamichael(szerző)2018. szeptember 6. 15:14
@Szinci: Köszönöm kedves szavaid :)
Mihály
Szinci2018. március 3. 05:27
Kedves Mihály! Sajnos két emberen múlik a szerelem. Ha csalódunk, valahogy nem jól választottuk ki a hozzánk valót. Sokáig ezen nem érdemes tipródni! Egyszer valaki ezt mondta ''Gomb ha sej , hogyha leszakad '' stb.Sokáig bánkódeni nem érdemes , ha valaki elhagyott. Gratulálok versedhez. szinci
konyamichael(szerző)2018. február 11. 00:21
@feri57: kÖSZÖNÖM
feri572017. július 30. 19:32
Nagyon szép szenvedés versed
Szívvel olvastam.Mihály
Feri