Szerző
Vers

A verset eddig 133 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. július 31.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Batiz Jánosné Tóth Zsuzsanna

Reményvesztetten

Csalódás

Életem alkonyán, úgy 60 felé,
1 perc boldogságot akartam én,
Hogy szeressen egy férfi a mindenen túl
Mindenekfelett,
Ahogy még senki sem szeretett,
Hogy én is úgy szeressek, mint még soha,
Dalolva, ölelve, táncolva!
Mindent-mindent magamból odaadni,
És a másikból viszont kapni.
Talán volt egy perc vagy csalóka álom,
Már nem tudhatom meg soha.
Magamból mindent odaadtam, üres lettem,
Nem töltötték vissza soha.
Bealkonyult, véget ért az álom,
Ami vagy igaz Volt, vagy nem történt meg soha.
De megpróbáltam!
Most már bezárulhat életem kapuja.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


feri572017. július 31. 11:44

Remek vers Zsuzsa
Szívet hagyott.
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom