Szerző
Driszkó Dóra Éva

Driszkó Dóra Éva

Életkor: 19 év
Népszerűség: 73 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 477 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. augusztus 1.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (21)

Driszkó Dóra Éva

Vallomás

Magamnak

Egy személybe voltam mindig szerelmes, a szerelembe,
S nem a kiszemelt emberbe.
Őszintén be kell valljam,
Ha szerelmet hittem, szavakkal csaltam.
Sosem voltam szerelmes, csak szerettem volna,
De előbb vagy utóbb majd az élet hozza.
Miről kell még valljak?
Lelkemből kiszállnak olykor a szavak.
Van, hogy hiszékeny magnak ártok,
De ez ilyen, művészi átok.
Hiszem, hogy a vég segít,
De fokozza a kínt.
Túl jó az őrangyalom,
Mindig figyel, akkor is, ha nem hagyom.
Ezért vagyok most itt, és írok,
Ez nem búcsú, csak öncsonkítok.
Kivágok minden darabot,
Miket felszínre hozok.
Tetszik ez a domináns, alávetett viszony,
Ha a másiknak minden szavát iszom.
Persze jó lenne egy tündérmese,
Ha a kaland nem kellene.
A szívem életművésznek vágyik,
S közben befogad majd bárkit, aki fázik.
S élnék inkább egy szűk helyen,
Napfényes műtermemben.
S mikor majd senki sem ért,
Elgörbítem a tért.
Néha kicsit meg kell halnom,
Hogy mindenem szárnyra, lángra kapjon.
Ilyen vagyok,
Szeretem, ha borzonghatok.
Nem tudom, miért,
De magyarázatra senki nem is kért.
Miről kell még vallanom?
Most jöttem rá, hogy épp gyónom.
Fáj az emlék,
Mikor síró gyermekként
Hallottam az alkohol szavát,
S nem láttam szüleim valódi arcát.
Beismerem, nem érdekel, ki tudja meg,
De Ők nem azok, kiket szeretek!
Akik mellettem állnak,
S rám vigyáznak,
Nem Ők.
Csak azt tudják, mik az anyagiak.
Nem azt mondom,
De ha mind a két gyerekük állt már a halál porondon,
Elgondolkodtam volna a helyükben.
Nem tudom, mi lehet a fejükben...
Drogokhoz én nem nyúltam,
Bánatomban néha ittam.
Pedig soha nem szoktam,
De eltipor a múltam.
Minden rájuk vezethető,
Az én gyilkosaim e férfi és e nő.
Megcsalást is láttam gyermek fejjel,
Mit ne mondjak, sajgott a szívem reggel.
Aztán az elmém törölt,
Hogy ne hagyjon bennem tőrt.
Csak e kép is visszajött.
Gyűlöltem őt.
A házunkban.
A kádunkban.
S ha ez még nem elég trauma,
Ott a családon belüliek hada.
Láttam vért, és béltartalmat,
Csoda, hogy a depresszió a nyakamban baktat?
Nem. Nem hiszem.
De még lélegzem.
Élni fogok, mert kell.
A céljaim más nem érheti el!
Erőt gyűjtök egy újabb felvonáshoz,
Mikor szenvedő hős helyett más szerepet játszok.
Ady is megírta, hogy mi a Sorsunk,
A döntés a miénk, elfogadjuk vagy választunk.
Kell a világ, az enyém lesz!
Mi most van, holnap már csak enyészet.
A múlt tipor, a jelen alkot,
A jövőben meg a megérdemelt rangod.
Mit valljak még meg?
Szeretem, ha rám figyelnek.
Kompenzálja az éveket,
S a félig letűnt életet.
Kell néha az irányítás,
Mert belefáradtam, nem vitás.
Nem lehet gyerekként felnőtt szerepben élni,
Az embert elmetéli.
S beleragad.
A szavam most is E/3-al tagad.
Szép, mondhatom.
De így könnyebb, hát hagyom.
A gyerek dolga a játék, a tanulás,
Nem a lélekápolás, nyomorgás.
Sok minden nincs a helyén bennem,
De rendbe teszem.
Csak idő kell, semmi más.
Lélektépés, foltozás.
Nem tudok segítséget kérni,
Sosem kaptam, ha kellett is némi.
Rossz nevelés. Mit mondjak?
Nekem ez jutott. Ilyeneket hoztak.
Próbálkozom élni,
Csak van, aki rossz szemmel nézni.
Ez ilyen.
Ilyen semmilyen.
De nem adom meg, hogy lehúzzanak!
Ezért épültek körém a falak.
Ezeket most rombolom,
A világnak magam mezítelen kiadom.
Lásson, aki akar.
Lassan semmi se takar.
Volt, hogy a bűn csábított,
Ép ész meg nem állított.
De az ember mindent visszakap,
Jót és rosszat.
Nem tudom még bemérni, mi igen, és mi nem,
Tán nem is fogom tudni sohasem.
Tapasztalatnak jó, ha másra nem.
Igen, ez ilyen.
Magam halok inkább meg macskákkal,
Mint egy érzelmi szadistával.
A kamu barátokra átok,
Az igazakra mást szánok.
Iszom az inszomniát,
S várom a Napnak tompa sugarát.
Összegezve, van, ami fáj,
De semmiért sem kár.
Ha a múltban megtörtek,
Bárki rád lőhet,
Az nem sebez úgy, mint a legelső golyó,
Mert hozzászoksz. Így a jó.
Jöhet bármi,
Ki fogom állni.
Elvégre vagyok valamiért,
És az őrangyalom is nagyon véd.
Kellek még.
Majd rájövök, hogy miért.

2017. július 16.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


November22(szerző)2018. augusztus 13. 23:03

@ervinbaksa1998 Nagyon szépen köszönöm, és azt is hogy figyelemmel kísérsz. :) :) :)

ervinbaksa19982018. augusztus 13. 22:55

Szép vallomásos versedhez szívvel gratulálok! Várom további verseidet és figyelemmel kísérlek tovább! :)

November22(szerző)2018. június 15. 19:17

@Dok1 Huhh, ilyen reakcióra nem számítottam. :D Főleg ennyi idő után... Nagyon köszönöm, jólesett olvasni. :)

November22(szerző)2018. június 15. 17:59

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Dok12018. június 14. 06:42

Azt hittem még folytatódik, annyira beleéltem magam a versebe hogy fájt abbahagyni az olvasást :D Nagyon jó vers!

November22(szerző)2018. február 10. 22:44

@ereri Nagyon szépen köszönöm kedves soraidat. :) A hozzáállás is gyakran változik, de mindig minden úgy alakul, ahogy alakulnia kell. Nem igaz? :)

ereri2018. február 10. 19:02

''Sok minden nincs a helyén bennem,
De rendbe teszem.
Csak idő kell, semmi más.
Lélektépés, foltozás.''

Elképesztő mi mindenen mentél keresztül kedves Dóri! Nem csoda, ha sokkal érettebbek soraid, mint amit a korod alapján elvárnánk. Egy biztos, az élethez való hozzáállásod dicséretes és én nagyon drukkolok, hogy megtaláld benne a helyed és az örömöd. Őszinte és megrázó írásod mellett pedig nagy-nagy együttérző szívem hagyom - szeretettel, tisztelettel: E. E.

November22(szerző)2017. október 16. 17:10

@kmezo Örülök hogy megfogott. :))

Törölt tag2017. október 16. 16:18

Törölt hozzászólás.

November22(szerző)2017. augusztus 4. 17:19

@Feri95 Köszönöm!

Feri952017. augusztus 4. 17:14

Eléggé lehangoló dolgok vannak benne, de jól írtad meg!
Gratulálok!
Üdv, Feri95.

November22(szerző)2017. augusztus 2. 20:46

@szabo_lilla Köszönöm! :)

szabo_lilla2017. augusztus 2. 11:32

Örülök, hogy versedre találtam, kedves Èva!
Nagyon mély gondolatokat tartalmazó, őszinte műved magával ragadott! :)
Figyelni foglak, és gratulálok!:)

Lilla

November22(szerző)2017. augusztus 2. 11:04

@Metta @feri57 @194622 Köszönöm szépent! :)

1946222017. augusztus 2. 09:43

''Elvégre vagyok valamiért,
------------------------------
Majd rájövök, hogy miért.'' Ez remek! Szívet hagyva olvastalak. István

JohanAlexander2017. augusztus 2. 07:43

Éva, remekül írsz!
Nagy szívet érdemelsz!

feri572017. augusztus 2. 07:33

Szép vallomás versed Éva
Szívet hagyott.
Feri

Metta2017. augusztus 2. 06:10

Szomorú,fájdalmas emlékek!
Szívvel olvastam!
Margit

November22(szerző)2017. augusztus 2. 03:08

@vartian Köszönöm, és azt is, hogy megosztottad, te miért. :)

@Koko1996 Köszi Kornél. :)

Koko19962017. augusztus 1. 23:03

Szívet hagyok :)

vartian2017. augusztus 1. 22:52

Ezt a világot tanulni, tapasztalni születtünk. Én ezért.
szíwel
chris

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom