Szerző

Lelkes Miklós

Népszerűség: 112 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 173 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. augusztus 3.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (12)

Lelkes Miklós

A táj rajzol

A táj rajzol, magát, nem én a tájat.
Alkonyban fogyó alakom elég,
s a táj is elmegy mozgó végtelennel:
születő halál minden messzeség.

Tájak helyett mindig új tájak jöttek,
s volt úgy, jobb - mára rosszabb emberek:
emlékezés semmibe hull, de mégis
gyávák ahhoz, hogy emlékezzenek!

Saját halálomban kíváncsiság van,
s hihető remény: ha majd meghalok,
nemlét megkímél ígérgető Mennytől,
s képzelt Pokolból is kimaradok.

A táj kezében vers, idő grafitja
munkál, bennem rajzolja önmagát,
s elmosolyodom: Kereszt, Félhold, Sátán,
álarcos Istent dicsérő világ...

A tájak jönnek, s ha lassan is, mennek,
s egyszer talán más táj lesz a jelen:
szívbéli Táj igazi Emberekkel,
és eltávozik az Embertelen.

A táj kezében fogy a vers grafitja,
s szívet szorít tétova, szürke szín.
Anyag! Csak nézem, peremén a létnek
síró valód, egykori álmaim...

2017.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


stummer402017. augusztus 17. 16:44

Szép

m.falvay2017. augusztus 5. 22:17

Nagyon szép rajzolat
Szívvel olvastam Miki

M.Laurens2017. augusztus 5. 11:45

Kedves Miklós! Fogadd őszinte tiszteletem és elismerésem mélyen szántó gondolatokkal teli soraidért.
/ Miklós /

Metta2017. augusztus 5. 07:57

''A tájak jönnek, s ha lassan is, mennek,
s egyszer talán más táj lesz a jelen:
szívbéli Táj igazi Emberekkel,
és eltávozik az Embertelen.''
Nagyszerű,de még annál is több a versed!
Szívvel olvastam!
Margit

colomanusparvus2017. augusztus 4. 14:20

Gratulálok, szeretném én is így megfogalmazni a szubjektum és az anyagi világ kapcsolatát. Hiszek abban amit az utolsó előtti versszakban írsz. Ember bízz....
Köszönöm, hogy olvashattalak.

church732017. augusztus 4. 13:15

A mindenit, ..szóhoz sem jutok! Őszinte elismerésem! Zoli

gypodor2017. augusztus 4. 12:53

A táj rajzol, magát, nem én a tájat.
Alkonyban fogyó alakom elég,
s a táj is elmegy mozgó végtelennel:
születő halál minden messzeség.''
Csúcs, ahogy kezdted és remek a folytatás. Tetszikvers. Mint mindig! (7.)
Gyuri
''

Sida2017. augusztus 4. 08:04

''Anyag! Csak nézem, peremén a létnek
síró valód, egykori álmaim...''

Az álmainkat jobb, ha eltemetjük,
mert minden elmúlt, s újabb fájdalom
ha kihűlt álmok szelleme kísért meg.

Szívvel, megértéssel:
Klára

feri572017. augusztus 3. 16:03

Nagyon szép természet versed Miklós
Szívvel olvastam.
Feri

maxika2017. augusztus 3. 14:57

Lélegzetelállító sorok!
Albert

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom