Szerző

Millei Lajos

Népszerűség: 84 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 302 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. augusztus 5.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (11)

Millei Lajos

Európa szívében

1
Jajong a szél a városok felett,
bandzsít a Nap a paraszti portán,
a gyászoló vágy sóhajjal temet
elhalt eszmét, míg búsong a sorsán.

Ugattunk mindig, ha uszítottak,
morogtunk rögvest, ha erre kértek,
fark-csóválva pitiztünk nagyoknak,
s vénánkat adtuk idegen vérnek.

Hiába szültek csillagot anyák,
míg verítékük mosta az eget,
felhőfojtásban éltek a tanyák,
borúra folyvást ború érkezett.

Gazdáink, ha dobtak egy-egy csontot,
enyhült a morgás, de a has korgott.

2
Apák átkát könnyezi a hajnal,
vérharmat dúskál legelőn, réten,
a felnégyelt, pogány Koppány-fajjal
hódoltunk be, hogy ne haljunk éhen.

Bólintás tért meg bólogatássá,
taposó lábunk térdelni tanult,
keresztet tettünk útmutatássá,
s az út mentén bíz` sok Vazul vakult.

Mosolyt vetettünk, s ha grimaszt érlelt,
levágta rögvest Istenadta kard,
őseink hite hiába kérlelt,
a papi hatalom rabláncon tart.

S gazdáink olykor dobtak egy csontot,
enyhült a morgás, de a has korgott.

3
Imádság kellett, s új hit, mely szédít,
a barbár korszak ideje lejárt,
új öldöklést már feloldás szépít,
sanyarú sorsunkra mennyország várt.

A bűn ekkortól válogat, szanál,
csak a szegények mellé szegődik,
urak tőrétől áldás a halál,
jobbágy, ha öl, pokolban tengődik.

A földesurak szerelmet loptak
az első éjszaka megírt jogán,
s az ifjú férjek hazakullogtak
beteljesedés nélkül, ostobán.

S ha morgott a vágy, s a has is korgott,
Gazdáink néha dobtak egy csontot.

4
Róma lett újfent mindenek ura,
hisz minden út őhozzá vezetett,
Krisztus feszült várra és kapura,
dőzsölt az Egyház, s a nép éhezett.

A vatikáni délibáb elé
térdeltek le császárok, királyok,
lelkük szállt az üdvözülés felé,
gyónva immár bűnök és viszályok.

Acsargott bár a földrész szívében
egy akaratnemzet, de meghajolt,
mézre lelt így az epe ízében,
és illat lett a bűz, mit megszagolt.

S mert morgott a nép, s hasa is korgott,
új gazdáiktól koldultak csontot.

5
Őseink íját szögre akasztva
hintó elé fogtuk be a lovat,
kényes-fényes főúri damasztba
bugyoláltunk szájtátós napokat.

Farkasvérünk már juh érben csörgött,
s ha olykor röstelltük a bégetést,
ajkunk Dózsát és Rákóczit hörgött,
de leverték mindig a felkelést.

Maradt a sivár, nincstelen élet,
bús merengés a régmúlt napokról,
farkasősbirka tűri az éhet,
s ezért szentostyát kap a papoktól.

Folyvást volt morgás, s a has csak korgott,
gazdáink ezért dobtak pár csontot.

6
Reformok szele csapott hát arcon,
Széchenyi, Kossuth magyarul uszít,
s bár elbuktunk a szabadságharcon,
sírig áldjuk a hősök porait.

Békére vágytunk, megélhetésre,
ne ríjon a gyermek, ha éhezik,
anya kisdedét tegye keblére,
s ne savó folyjon abból évekig.

A leszálló est keserűsége
többé ne bújjon ágyba mivelünk,
álmunkat Európa szívében
féltve óvja, szolgálja rendszerünk.

Ígérte gazdánk, mert a has korgott,
húst is kapunk eztán, nem csak csontot.

7
Jajong a szél a városok felett,
bandzsít a Nap a paraszti portán,
gyászol a vágyunk, s még ma is temet
elhalt eszmét, míg búsong a sorsán.

Rendszerek jöttek, rendszerek mentek,
mindegyik ígért, de mégsem adtak,
maga felé húz keze a "szentnek",
az éhesek, bíz`, úgy is maradtak.

Csak egy villanás pedig a létünk,
vágyón tárjuk ki szemünk bogarát,
zárul is rögvest, még alig éltünk,
s anyaföld őrzi álmaink porát.

Gazdáink, ha felosztják a koncot,
övék a hús, s mi rágjuk a csontot.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Millali(szerző)2017. augusztus 9. 10:00

@Metta: Mély tisztelettel köszönöm.

Metta2017. augusztus 8. 23:00

''Csak egy villanás pedig a létünk,
vágyón tárjuk ki szemünk bogarát,
zárul is rögvest, még alig éltünk,
s anyaföld őrzi álmaink porát.''
Szép versedhez szívvel gratulálok!
Margit

Millali(szerző)2017. augusztus 8. 14:43

@sosjudit: Hálás tisztelettel köszönöm.

sosjudit2017. augusztus 7. 12:04

Gyönyörű versedhez szívvel és őszinte szeretettel gratulálok !

Judit

Millali(szerző)2017. augusztus 7. 09:03

@1968: Mély tisztelettel köszönöm.

19682017. augusztus 6. 20:15

Már az első versszaknál érezhető volt, hogy nem egy átlagos vers lesz. Elismerésem

Millali(szerző)2017. augusztus 6. 15:43

@SzaipIstvanne: Tisztelettel köszönöm az itt-hagyott szívet.

Millali(szerző)2017. augusztus 6. 15:42

@Pflugerfefi: Mély tisztelettel köszönöm a gratulációdat.

Millali(szerző)2017. augusztus 6. 15:41

@JohanAlexander: Hálásan köszönöm, kedves Barátom, a dicsérő soraidat.

SzaipIstvanne2017. augusztus 6. 14:40

Remek, jol megirt vers. Sajnos a sok igazsag, amit tartalmaz, fajo. Szivet hagyok: Maria

Pflugerfefi2017. augusztus 6. 11:22

Szenzációs! Ahogy végighaladtál keserves történelmünkön, históriaként olvassa az olvasó!
''Gazdáink ha felosztják a koncot,
övék a hús, s mi rágjuk a csontot''
Nagy igazság, es sajnosmost is aktuális!
Gratulálok nagyívű , balladaszerű, remek, olvasmányos versedhez szívvel. Feri . Figyelővel!

JohanAlexander2017. augusztus 6. 10:46

''Farkasvérünk már juh érben csörgött,
s ha olykor röstelltük a bégetést,
ajkunk Dózsát és Rákóczit hörgött,
de leverték mindig a felkelést.''

Kedves Lajos, tisztelettel olvastam sanyarú történelmünkről írt, igaz soraid.
Bár keserűséget érzek, hiszen a vége is nagyon igaz, mégis a leírtakért hatalmas szívet érdemelsz!

''Gazdáink, ha felosztják a koncot, ''
övék a hús, s mi rágjuk a csontot.''

Millali(szerző)2017. augusztus 6. 09:08

@Motta: Köszönöm, hogy megtiszteltél.

Millali(szerző)2017. augusztus 6. 09:07

@feri57: Tisztelettel köszönöm.

Motta2017. augusztus 6. 09:04

Szomorú törtnelmünket szépe végig vezetted, reméljük, ha sokkal később megirják más lesz a vége.
szivvel olvastalak
Motta

feri572017. augusztus 6. 08:42

nagyon szép versedhez Gratulálok.
Feri

Millali(szerző)2017. augusztus 6. 07:37

@Ibolya.52: Hálás tisztelettel köszönöm.

Millali(szerző)2017. augusztus 6. 07:36

@ildiko.: Köszönöm szépen.

Ibolya.522017. augusztus 6. 03:49

Gyönyörű versedhez szívvel gratulálok. Ibi

ildiko.2017. augusztus 5. 23:49

Gyönyörű!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom