Szerző

Kállay Sándor

Életkor: 74 év
Népszerűség: 244 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1187 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. augusztus 10.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (44)

Kállay Sándor

Apám

Esténként, esténként érzem a hiányod,
ha felszívom magamba a csendet,
és így zárom ki a zavaró világot.
Látod, ehhez milyen sok év kellett,
amíg szokásaid reám is hatottak,
rontottak rajtam, vagy javítottak,
de szokásaimban hasonlóvá tettek.

Az egyik öcséd mesélte halálod után:
amikor fogságban voltál három évig,
vagy több is talán,
rokonaink, szomszédok morogtak,
mivel feleségedet, anyámat
- még ha nem is akartad -
velem terhesen magára hagytad
május nyolcadikán Bécsújhelynél,
mert elhurcolt a felszabadító Szovjetunió.
"Talán nem is tőle van a gyerek,
fiatalasszony, csinos, egyedül van."

Aztán úgy negyven felé
arcom vonásai egyre inkább, akár a tieid,
igen, a gyermek leképezi szüleit,
bár a külsőségek várattak magukra.

Látod, amíg éltél, én nem tegeztelek,
most is csak azért teszem, mert azt hiszem,
így hozzád sokkal közelebb lehetek.

Már elmúltam három éves, mikor
anyám és nagyapám boldogan mondták,
nemsokára neked is lesz apukád.
Akkor már Debrecenben voltál a karanténban,
és akik a hírt hozták,
azokat előbb kiengedték,
és ők mondták,
hogy nemsokára te is szabadulsz.

Aztán megjöttél sokára, haza,
s megbontottad kis világomat,
amelyben anya, nagyi és papa,
na meg a bátyám, Imrus honoltak,
állandó résztvevők voltak.
Idegen voltál abban a világban,
amelyet éltem és imádtam.

Nagyon sovány voltál, nagyon lefogyott,
enni éppen hogy ettél valamit.
"Nem tudok többet"- mondtad mindig,
mint aki szabadkozni szokott,
a káposztát nagyon utáltad,
mert majd minden nap azt kaptatok ott.

Koszos katonaruhádat lecserélted,
nagyapa adott néhány göncöt néked,
és munkát kerestél nagyon és gyorsan,
de egy horthysta tiszthelyettes már akkor eltolta,
amikor fogságba esett.
Az új uraknak, az elvtársaknak,
ha ingyen dolgozik, akkor sem kellett volna,
a szakmájában meg pláne nem.
Arra a kis földre már így is sokan voltunk,
meg mit csináljon egy levitézlett katona,
egy idegen elem,
egy hentes és mészáros
a földdel.

Én meg csak néztem,
nem értettem,
sok dolog történt,
de nem az, amit vártam
és engem, a törpét
megzavart, felkavart,
azt hittem, valami egészen más lesz,
mindig anyámhoz bújtam
és vártam, hogy történjék valami, akármi,
és akkor megkérdeztem:
"Mondd, Anyu, mikor megy már el a bácsi?"

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Merluccius2017. október 15. 08:34

Megrendítő történet, különösen megfogott a leplezetlen gyermeki őszinteséged mai felvállalása.
Nem elég a fogság drámája, még itthon is csak a visszautasítás a hatóságoktól.
Szereteted, szégyenlős, megbánásod kiérezni.
Hiszem, hogy Ő megkapta az üzeneted és érzi a szereteted. Talán akkor is megértett már!
Szeretettel: M.

Meroni2017. augusztus 25. 08:07

Megható, szívbemarkoló történetednél, szeretettel hagyok szívet! Roni

merleg662017. augusztus 20. 22:22

Kedves Sándor! Rengeteg emléket juttatott eszembe a versed. Édesapám 1944-1947 szovjet fogságban volt Szibériában vasútat építettek. Csak ők csalánlevest, néha krumpli héjat kaptak, no meg fekete kenyeret, azt se sokat. Szóval én is tudnék mit mesélni...De amit megírtál az a gyermeki lélek rezdülése egy felforgatott világban...Szívvel, szeretettel és együttérzéssel olvastam versed. Gábor

stapi2017. augusztus 20. 19:49

Istenem, de szomorú! Mindent elmond a gyermeki lélekről - és az adott korról...!
Gratulálok!

gelnadi-gabor2017. augusztus 17. 18:24

Nagyon szép vers. Azt hiszem, munkáid közül ki fog emelkedni. Örömmel olvastam. Üdvözlettel Gélnádi Gábor.

kreativ552017. augusztus 17. 15:49

Őszinte versed a szívemig ért!

J.Teca2017. augusztus 16. 21:02

Az eltávozott szeretteinket sokszor haláluk után értjük meg
igazán!
Üdv:J.Teca

Ibolya.522017. augusztus 16. 15:33

Megható sorok, megrázó téma. Szívet hagyok. Ibi

Callypso2017. augusztus 15. 23:52

Azok elé is szemléletesen és élethűen tárod a történetet, akik akkor még nem is éltek. Megrendítő ez a vers!
Jó volt hozzád látogatni, de most nem igazán találok szavakat. Inkább csak csendben, elismeréssel gratulálok!

szebireka2017. augusztus 15. 09:29

Hát nincsenek szavak...Gratulálok!
Réka

1111112017. augusztus 13. 17:41

Döbbenetes mélységű lélekvers, szívvel: Piroska

Zsuzsa03022017. augusztus 13. 11:42

Szivvel, szeretettel olvastam fájdalommal teli, megható soraidat. Zsuzsa

Nichi-ya2017. augusztus 12. 17:49

Fájdalmas, nagyon megható alkotás. Sok szeretettel, szívvel olvastam.

Radaszsuzsanna2017. augusztus 12. 17:15

Kedves Sándor!

Nálad mindig valami meghatározó élményt kap az ember, most is a lelkemig hatoló szomorú élményt kaptam, milyen nehéz lehetett ez Neked. Szívből remélem, hogy idővel eltűnt ez a kérdés és kialakult kapcsolat köztetek!? Tisztelettel gratulálok!

Zsuzsi

jocker2017. augusztus 12. 13:10

Szívbemarkolóan megrendítőt írtál... Huh, de nagyon átjött!
Versed döbbenetes türközi az eredeti állapotot! Ahogy és amit írtál, az színvonalas ls korrekt!
Elismeréssel, kalapemeléssel, főhajtással: gratulálok.
jocker/Kíber/Feri

gypodor2017. augusztus 12. 06:53

Félelmetesen jól megírtad!!!! Szívvel olvastalak.
Gyuri

kincseshaz2017. augusztus 12. 06:04

Szívbe markoló írás, gyönyörű vers.
Szeretettel gratulálok: Ilona

szalokisanyi12017. augusztus 11. 13:16

Megdöbbentő alkotás. Tisztelettel: Sanyi

babumargareta012017. augusztus 11. 11:57

Nagyon szép,megható soraidhoz szeretettel gratulálok....Babu

noheb2017. augusztus 11. 11:50

Nagyon meghytó vers!!!
Gratulálok!!!
Marika

Agi632017. augusztus 11. 09:54

Szomorú sorsot, korszakot idéztél fel.
Nagy szívvel: Ági!

vargaistvanneel2017. augusztus 10. 22:11

Jaj, de nagyon fájó, őszinte vers gyermeki szemmel főleg. Felnőttként pedig szívet tépő, sokat mondó, hatalmas alkotás! Az az átkozott háború....
Elismerésem kedves Sándor!
Szívvel, szeretettel
Erzsi

m.falvay2017. augusztus 10. 21:54

Megrázó emlékek , nehéz lehetett feldolgozni .
Szívvel Miki

molnarne2017. augusztus 10. 21:05

Fájdalmas versedhez szívem hagyom:ICA

Kajtarsandor2017. augusztus 10. 19:33

Csodás történelmi lecke, fiataloknak. Sokunknak emlékezés. Nagy szivet érdemel, Sándor

Golo2017. augusztus 10. 19:26

Én meg csak néztem,
nem értettem,
sok dolog történt,
de nem az, amit vártam
és engem, a törpét
megzavart, felkavart,
azt hittem, valami egészen más lesz,
mindig anyámhoz bújtam
és vártam, hogy történjék valami, akármi,
és akkor megkérdeztem:
''Mondd, Anyu, mikor megy már el a bácsi?''

Kedves Sándor, a felnőtt férfi, ahogyan visszaemlékezik az apjára, akinek életét a háború megkínozta, meggyötörte, és pszichologus sem tudta volna szebben befejezni a versed.
Engem mélyen megérintett ez az élet-vers.
Szívet hagyok szeretettel: Radmila

uzelmanjanos9562017. augusztus 10. 18:57

Megható, fájdalmas verseddel könnyeket csaltál szemembe, baráti szívvel:János

Martonpal2017. augusztus 10. 18:26

Megérintett a versed.Az én Apám ugyan ezt az utat járta.1945-1948 szovjet hadifogoly tábor.Mikor hazajött,leírásodban,mint az én Apámat láttam volna,az elvtársak kiközösítették,megbélyegezték.
Nagy szívvel és együttérzéssel gratulálok remek versedhez...attila

Barthal2017. augusztus 10. 18:21

Kedves Sándor!
Versed költői próza vagy prózaköltemény keveréke; történetet mesél el verses formában. Ránézésre is különleges szakaszformákat találunk, amelyek inkább a szöveg tartalmához igazodnak.
Maga a téma sem mindennapi; egy kisfiú lelkivilágán, ''szemüvegén''keresztül láttatja a háborúból hazatérő családfőt, illetve fogadtatását.
Megható, megindító képek ragadják magával az olvasót.
Záró sorával szinte kést döf az ártatlan gyermek az apa szívébe:
''''Mondd, Anyu, mikor megy már el a bácsi?''''
Ha pedig személyes a história, annál hitelesebb.
Küldöm a szívet: Ági

geza19472017. augusztus 10. 16:29

Szívszorító történetedet meghatódva olvastam.!
Szeretettel:
Géza

lejkoolga2017. augusztus 10. 16:13

Megható történeted szívvel olvastam, kedves Sanyi!
Szeretettel: Olgi

Metta2017. augusztus 10. 16:05

''Én meg csak néztem,
nem értettem,
sok dolog történt,
de nem az, amit vártam
és engem, a törpét
megzavart, felkavart,''
Milyen nehéz is lehetett neked mindezt feldogozni!
Nagyon szomorú,megható emlékezés!
Szívvel!
Margit

adamne2017. augusztus 10. 15:31

Érzelem dús, szomorú versedhez gratulálok kedves Sándor.
Szívvel, szeretettel: Manyi

anci-ani2017. augusztus 10. 15:17

Torokszorító megható történeted kedves Sanyi nagyon megérintett!
Sorsokat tett tönkre a háborús élet és amikor visszajöttek, már akiknek sikerült túlélni, nagyon nehezen illeszkedtek be mert idegileg és testileg is nagyon megviselték őket a szörnyűségek...
Kedves Sanyi, nagy szívet küldök csodás emlékezésedhez szeretettel:
Anci

1957052520122017. augusztus 10. 13:27

Nemcsak téged versed olvasóját is felkavarják ezek a gondolatok kedves Sándor.
Szívet hagyok , Irén

Motta2017. augusztus 10. 13:25

Szomorú, szép emlékek.
szivvel olvastalak
Motta

J.Teca2017. augusztus 10. 13:22

Kedves Sándor! Ez az utat az én édesapám is végig járta, így nekem ez
nem idegen, sőt nagyon is ismerős!
Együttérzéssel:J.Teca

sosjudit2017. augusztus 10. 13:18

Szomorú szép versedhez szívvel gratulálok

orok.szerelem552017. augusztus 10. 11:54

Kedves Sándor, szívszorongató történeted, csodaszép emlékező versben örökítetted meg.
Szívvel, szeretettel olvastam
Szívből elismeréssel gratulálok!
Margit

SzaipIstvanne2017. augusztus 10. 11:39

Kedves Sandor! Csodalatosan SZEP emlekezes, maga a vers jol megirt, remek. Szivvel gratulalok. Maria

JohanAlexander2017. augusztus 10. 11:33

Sándor, szomorúan szép emlékeidhez, szívvel gratulálok!

feri572017. augusztus 10. 10:45

Felkavaróan szép szomorú versed Sándor
Szívvel olvastam.
Feri

liketorn2017. augusztus 10. 10:31

Nagyon szomorú és megható a műved. Méltón emlékeztél apádra benne :(

editmoravetz2017. augusztus 10. 10:30

Drága Sándor!

Könnyeimmel küszködöm, hosszan - nagyon hosszan...

Milyen nehéz lehetett elhinni, elfogadni, hogy ez ''a bácsi'' hozzád tartozik, illetve Te őhozzá.
Nem élhetett benned semmi emlék, semmi érzelem - ez a szó, hogy ''Apa'' így nem sokat jelenthetett.

Nagyon megható, érzelem-dús versednél itt hagyom szívemet - gondolataim vissza-visszatérnek...

Szeretettel: Edit

ereri2017. augusztus 10. 10:24

''Én meg csak néztem,
nem értettem,
sok dolog történt,
de nem az, amit vártam
és engem, a törpét
megzavart, felkavart,''

Kedves Sándor! Felkavaró történeted minden sora átérezhető. Micsoda idők lehettek, és még felnőtt szemmel-ésszel sem egyszerű felfogni okokat, következményeket, hát még egy gyermeknek, akinek még csak nyiladozik az értelme és aki elől mindent elfednek... Lenyűgözött az őszinteséged és az írásod hitelessége, nagy elismerésem és szívem hagyom mellette - szeretettel, mély tisztelettel: E. E.

kokakoma2017. augusztus 10. 10:19

Mennyi emléket rejt a szív, remek vers és emlékezés. nekem is hasonló emlékeim vannak. Szívvel gratulálok János

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom