Lubianker Dávid

Egy Medvebocsról

Szerencsétlen Medvebocs
A patakban arcot mos.
Letörli a könnyeket,
Miket rávertek az emberek.

Hol a béke? Hol a tűz?
Az élet furcsa álmot űz.
Víztükörben látod képedet,
Árnyat húznak rá a fellegek.

Többi szellem átkarol,
Csendben válladra hajol.
Barátomnak hittelek,
Ez adja az ihletet.

Mereng még a Medvebocs,
A vízben ott egy gemkapocs.
Összetűzi vele verseit,
Az idő így lassan eltelik.

Hullámzik egy gondolat,
Mit tükörképe visszamondogat.
Fecskét lát vagy pillangót,
Őt ellepő rovar zimankót.

Vágyik arra, hogy ne vágyjon,
Patakpartról még felálljon,
De elfedi a rengeteg,
Már medve belőle sose lesz...