Szerző
Vers

A verset eddig 830 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. augusztus 18.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Tormási Viktória

Testvérek

Már semmi sem az, mi volt.
Rohannak az évek, észre sem vesszük,
S ezüst kanyart vág közénk a telihold.
Az emlékeknek meg kéne magukat őrizniük.

A világ túl kicsi, sosem válunk el,
A vér kötelez, mindig lesz párja két kezünknek,
Senki nem jut oda, hová mi érünk fel,
Hiába a távolság, megmaradunk testvéreknek.

Míg vagyunk egymásnak, nem számít semmi más,
Jöhet az életben nekünk jólét vagy sorscsapás.
Szerelmek jönnek-mennek, barátok tűnnek fel,
Hű társak, álszentek sora kígyózik el.
De a tudat vigaszt ad a viharban,
A testvérek megmaradnak egy csapatban.

Csend honol a házban, az udvaron,
A kertben, a diófán, a kerti faasztalon.
A kommandósok elfutottak a frontról,
A bunki falai is kimásztak a sarokból.

A homokbánya bezárta kapuit,
A gaz benőtte a csapást, mi odavitt.
A hátsó mocsárban süllyedt a múlt el,
Az utolsó gól öröme a pályán szállt az égbe fel.

Eltűnt a maszkos ninja a szobából,
Még egy atomnyi levegő se maradt a focilabdából.
A kerekek elkoptak, a karcolások mesélnek
Csak arról, hogy volt kamaszkora a történetnek.

A festő is letette az ecsetet, kifakult színek
Várnak csendben, ahogy a biciklikeréknek
Támasztva folynak szét az évekkel,
Csak némán, fakón dalolnak a történettel.

Levette nagykabátját a kenyérfejű vendég,
A párnákat, üvegeket is a helyükre ejtették.
A Kapitány Gyöngye után illant a képkeretből,
Újra hangot kap a ház a történettől.

Gyermekkor volt a miénk, voltunk egymásnak,
Azok voltunk, kiket sehol sohasem bánthattak.
A legszebb volt, mit kaptunk, az egymás és a védelem,
Így soha, egyszer sem ért minket sérelem.

Vigyáztak ránk, most vigyázunk magunkra,
Az élet szólama jajdult bele dallamunkba.
Erős falak védik, mi szép volt régen,
Az emlékek megmaradnak mindenféleképpen.

Egy testvér testvér marad,
Minden megváltozik, minden elszalad.
Lehet, együtt indulunk, a célbaérés biztos sikerül,
Talán külön utakon, de semmiképp sem egyedül.

2017. január 20. 00:30-02:30

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Victoriasixx(szerző)2017. augusztus 22. 12:13

@Lumiere:
Annyira vagyok velük jóban, hogy nem veszekszünk. Alig beszélünk egymással, mindenkinek van saját élete, azzal foglalkozunk. :)
Unokatestók vagyunk, s édesanyáink hamar elhidegültek egymástól. Ez nekem elég ok arra, hogy ne járjunk így egymással. Elég család szakad szét emiatt.

Motta2017. augusztus 20. 22:09

Szép vers a testvéri szeretetről.
Szívvel olvastalak
Motta

Törölt tag2017. augusztus 19. 19:15

Törölt hozzászólás.

Bogsika2017. augusztus 19. 06:11

Tetszett a versed :Tünde

1-9-7-02017. augusztus 18. 23:07

''Egy testvér testvér marad,
Minden megváltozik, minden elszalad.
Lehet, együtt indulunk, a célbaérés biztos sikerül,
Talán külön utakon, de semmiképp sem egyedül.'' szent igaz gyönyörű versedhez szívvel gratulálok Anikó

feri572017. augusztus 18. 12:00

Nagyon szép megható emlékezés versed Viktória
Szívvel olvastam.
Feri

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ