SzKirián

Paganini

Ha az ördög cimborájának tartanak,
ne bánkódj; hiszen amikor az emberek
egy varázslatot ésszel meg nem értenek,
olyankor hetet-havat összehordanak,

és azt hiszik: mindent meg kell magyaráznod.
Ha így kell lennie, hát legyen, Niccoló:
változz Luciferré, te légy a Fényhozó,
tűzben égjen szemed, hogy ne kelljen fáznod!

Lépj ki a tisztásra sebek erdejéből,
s válj eggyé hegedűd igéző dalával!
Fordulj felém, és kínálj meg szép szavával,
játssz nekem - kettőnknek - lelked rejtekéből! -

Mindazt, mi arcod mögött rekedt, én látom:
sötét árnyékodban a riadt gyermeket,
ki veled jár poklot és zsúfolt termeket;
bánatod ködében mégis megtalálom,

mert átragyog áttetsző ujjaid nyomán,
amikor táncol a holdsugár-húrokon...
Óvják a csillagok - megannyi hű rokon -
s jelet hagynak magányod sápadt homlokán.