Szaip Istvanne

Magány

Omladozó vályog-falon
Évtizedek könnye csorog.
Valamikor e házikó
A boldogság tanyája volt.

Elszálltak a régi napok,
Emlékeken füst és korom.
A nap is rá ritkán ragyog,
Ősz lakója sosem boldog.

A kéménye nem füstölög,
A szegénység benne örök.
Szél süvít be az ablakon,
Az ajtaja ütött-kopott.

A tetőn a víz becsorog,
Szegény, öreg arca fakó.
Két lábon áll itt a nyomor,
Az emlékek könnye csorog.

Omladozó vályog-falak
Összerogynak egy éjszaka.
Pihenni tér, kripta várja,
Építtették hajdanában,
Amikor még élt a párja.

Temető-kert néma, csendes.
Búcsúztatja néhány ember.
Összesúgnak csendben, halkan,
Egy valakit hiányolnak.

Kicsit később, a sírhalmon
Díszes csokor, és azon
A fájdalom könnye csorog.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


pete572018. május 14. 18:43

''Kicsit később, a sírhalmon
Díszes csokor, és azon
A fájdalom könnye csorog.

Meghatóan szép versednél szívet hagytam kedves Marika!
Margit

mote2018. március 30. 22:57

Az egyik kedvencem ez a vers, nagyon szépen szól!

41anna2018. március 27. 15:26

Mária! Drága!👼 gyönyörűen szomorú,arany soraidnál szívecském hagyom! ❤
Szeretettel,💐 Melinda 60❤ !

SzaipIstvanne(szerző)2017. december 3. 20:15

KEDVES POET-tarsak, minden olvasast, szivet megkoszonok. Koszonom, hogy olvastatok versem, velemenyeztetek, joleso szavaitokat szeretettel fogadom.Kivanok tovabbi szep napokat: Maria

Gmeindlmargitka2017. október 16. 11:24

Kedves Mária!
Mindjárt az elsőnek olvasott versed megragadott!
Kín, fájdalom és mindez ebben a szép ám szomorú versben.
Szívvel gratulálok és jövök még hozzád!
Margó

Marych2017. október 10. 13:58

De szép!! Gratulálok Marcsi

Nichi-ya2017. szeptember 3. 11:03

Fájdalmasan szép, nagyon megható alkotás. Szívvel olvastam.

ereri2017. szeptember 3. 09:32

''Évtizedek könnye csorog.''

''A fájdalom könnye csorog.''

Szomorú vers, szomorú keretben, ám szomorúságában is lenyomatot hagy - hat. Nagy elismerésem és szívem hagyom mellette - szeretettel, tisztelettel: E. E.

nefelejcs2017. szeptember 2. 21:55

Én is könnyeztem a meghatottságtól.
Szeretettel olvastalak: Anikó

Mikijozsa2017. szeptember 2. 18:53

Szép vers, nagyon lágyítja az ember konokságát, mert mindannyian egyszer egy kriptába vagy ki tudja hova jutunk, gratulálok szívecskével és üdvözlettel M.

kreativ552017. szeptember 2. 16:06

Lélekérintő vers. Ölellek érte: Ági

parducos2017. szeptember 2. 10:01

Engem is megérintett e vers, és egy Angelus Silesius idézet jut eszembe: ''a térben nem te laksz, a tér lakik tebenned''. üdv.: párducos/Árpád

Maria_HS2017. szeptember 1. 12:57

Megható szép szívet hagyok versednél: Maria

DJ2017. szeptember 1. 10:50

''Omladozó vályog-falon
Évtizedek könnye csorog.
Elszálltak a régi napok,
Emlékeken füst és korom.''

Szép!

Agnes542017. augusztus 31. 14:12

Meghatóan szép versedhez szívet hagyok.

Ági

JohanAlexander2017. augusztus 31. 13:38

''A tetőn a víz becsorog,
Szegény, öreg arca fakó.
Két lábon áll itt a nyomor,
Az emlékek könnye csorog.''

Szomorúan szép versedhez,
nagy szívet hagyok!

kicsikincsem2017. augusztus 31. 12:58

Szomorún-szép. Szívvel gratulálok.
Icus

Zhajnalka2017. augusztus 31. 00:12

Megható, szép versedhez szívet hagyok! Szeretettel:Hajni

sosjudit2017. augusztus 30. 22:55

Megható, szép versedhez szívvel gratulálok.

kincseshaz2017. augusztus 30. 21:51

Megható, nagyon szép vers!
Szeretettel, szívvel gratulálok: Ilona

Andicsek2017. augusztus 30. 21:16

'' Temető-kert néma, csendes.
Búcsúztatja néhány ember.
Összesúgnak csendben, halkan,
Egy valakit hiányolnak. ''

'' A fájdalom könnye csorog. ''

Meghatóan szép verset alkottál, kedves Maria!
Őszinte szeretettel és szívből gratulálok : Andi

Zuzuke2017. augusztus 30. 19:43

Szomorú, megható... szívvel gratulálok!Márti!

zsoldoszsoka2017. augusztus 30. 17:13

A szegénység, és szomorúság kart,karba öltve járnak sírig tartó barátságban.Szomorú,szép versedhez gratulálok!

M.Laurens2017. augusztus 30. 14:36

Megható, szép versedhez szívvel gratulálok.
/ Miklós /

Merluccius2017. augusztus 30. 14:29

nagyon szépen írtad meg e szép-szomorú történetet, jól érzékelteted a magányos öregség pillanatait. A ''csonka'' zárás külön erősíti az érzelmi tartalmat. Gratulálok!
M.

1111112017. augusztus 30. 11:51

Megható, szépen megírt lélekvers, szívet hagyok szeretettel. Pirosak

zsumi2017. augusztus 29. 18:32

Kedves Mária. Nagyon szép és megható vers, gratulálok.

SzaipIstvanne(szerző)2017. augusztus 29. 11:41

KEDVES latogatoim megkoszonom, hogy idot szakitottatok versem olvasasara. Koszonom a velemenyezeseket, a sziveket. Azoknak is koszonom az olvasast, akik csak elolvastatok soraimat. Udvozlettel: Maria

Paga2017. augusztus 29. 10:30

Tragikus történet, de biztosan nem egyedi! A magukra maradt öregek már nem mennek külföldre, otthon, nyomorúságban várják a véget, sajnos. Szívvel:János/Paga

Liwet2017. augusztus 29. 10:08

Megérintő szépségű verset hoztál kedves Mária. Az elhagyatottság süt a sorokból... Az ember elég, hogy elolvassa, már érzi ezt a magányos véget. Gratulálok versedhez, szép napokat kívánva
Liwet

gypodor2017. augusztus 29. 09:36

Mély sorok. Remekül visszaadtad a magány hangulatát! Szívvel olvastalak.
Gyuri

JohanAlexander2017. augusztus 29. 07:55

Mária, keserűen szép soraidhoz, szívet hagyok!

Osel2017. augusztus 29. 00:20

Mindig szomorú a hátramaradónak...

Versedhez szívvel gratulálok!

jozsefsoltcsosz2017. augusztus 28. 20:28

Könnyet facsaró balladádat szívvel köszönöm, kedves Marika.- Üdv. Józsi

dobosigyorgy2017. augusztus 28. 18:45

Megható versedhez szívvel gratulálok.
Szeretettel:-Gyuri

SzaipIstvanne(szerző)2017. augusztus 28. 18:21

Draga Manyika, koszonom hogy olvastal, a szivet. Szeretettel kivanok szep napot, hetet, Maria

adamne2017. augusztus 28. 16:32

Nagyon- nagy szeretettel hagyok szívet szép versednél
drága Marikám. Gratulálok:Manyi

szalus472017. augusztus 28. 15:08

Egy vers, mely őszintén, nyíltan ír, beszél az élet által létrejött sorsról! Gratulálok versedhez, mely szolidan, de tárgyilagosan érinti, és kibeszéli azt ami sajnos bármelyikünkkel is előfordulhat!

Springfoot2017. augusztus 28. 12:04

(32) Igazi sorsvers, remekül megalkotva. Grat.!

SzaipIstvanne(szerző)2017. augusztus 28. 11:25

KEDVES POET-tarsak szeretettel koszonom, hogy olvastatok,a velemenyeket A szivekert kulon halam fejezem ki. Sok szeretettel kivanok szep napot, hetet. Maria

editmoravetz2017. augusztus 28. 10:12

Drága Marikám!

Kicsit késve érkeztem én is ide versedhez - de remélem, még időben ahhoz, hogy el tudjam mondani, megsirattam versedben e magányos sorsot.
Annyira mélyen megérintettek soraid, hogy mire az utolsó sorokat olvastam, az én könnyem is eleredt.

Szívből gratulálok, hogy felhívtad a figyelmet, mennyire fájdalmas is a magány!

Nagy szeretettel nyújtom szívemet: Edit /31./

kerek2017. augusztus 28. 09:45

...s az elhagyott házban,
a kihült kályhában,
a tűz ismét lobog,
benne versedtől rőzse ropog♨.
🏡

bogyi2017. augusztus 28. 08:40

Szép,megható! Szívvel olvastam

szalokisanyi12017. augusztus 28. 08:36

Megható alkotás.
Szívvel. Tisztelettel: Sanyi

dvihallyne452017. augusztus 28. 08:31

Szeretettel és szívvel gratulálok szomorú,szép soraidhoz! Sarolta

Zsemike2017. augusztus 28. 08:27

Nagyon megérintett a versed.
Köszönöm az élményt.
Tisztelettel: Gyuri

Kicsikinga2017. augusztus 28. 08:14

Igen!
Valahogy így van ez a mi ''viskónkkal'' is.

AkarkiGyula2017. augusztus 28. 05:53

Gratulálok Maria.
ü. akarki.

varika122017. augusztus 28. 05:33

Remekül érzékelteted a fájó magányt kedves Mária.

Szeretettel gratulálok:
Évi

molnarne2017. augusztus 27. 22:10

Szomorú soraid szívvel olvastam szeretettel:ICA

Metta2017. augusztus 27. 21:11

Drága Marika!
Megható,szomorúságában is szépséges versed szívvel,szeretettel olvastam!
Margit

kintkong102017. augusztus 27. 20:50

Mária! Próbáld meg kevésbé átkarolni a magányt. Nagyon szép versben próbálod feloldani. Ismerős az érzés. J.

keva5262017. augusztus 27. 20:31

Szomorú, szívfacsaró sorok, nagy érzelmekről árulkodó alkotás.
Szeretettel gratulálok!
Éva

anci-ani2017. augusztus 27. 19:40

''Elszálltak a régi napok,
Emlékeken füst és korom.
A nap is rá ritkán ragyog,
Ősz lakója sosem boldog.''
Megható, szomorúságában is szép sorsversed drága Marikám szívvel, szeretettel olvastam:
Anci

gelnadi-gabor2017. augusztus 27. 18:55

Keserű sors! Nem segítünk egymáson. Nem megtartva fejlődünk, hanem rombolva. Ami kiszolgált, szemétre vele. Üdvözlettel Gélnádi Gábor.

deakeva2017. augusztus 27. 18:26

Az elmúlás mindig megérinti az ember legyen bármely formája is! Szép képekkel megírt versed könnyeket csalt szemembe. Köszönöm, hogy olvashattam. Puszillak. Éva

1-9-7-02017. augusztus 27. 16:45

Kedves Mária mindig elszorul a szívem mikor elhagyott házat látok vagy olyat amiben még élnek de elképzelhetetlen szegénységben nem szabadna így lenni de azt hiszem annál csak ez rosszabb
''Építtették hajdanában,
Amikor még élt a párja.''a magány a szegénységnél sokkal rosszabb szívvel szeretettel gratulálok szomorú de nagyon szép versedhez Anikó

Pflugerfefi2017. augusztus 27. 16:45

Az épületeknek is az a sorsa mint az embereknek! Elmúlás!
Gratulálok szívvel szép soraidhoz kedves Marika!
Szeretettel . Feri.

Golo2017. augusztus 27. 16:10

Drága Mária!

Ez a verse csodálatos. Hangulatával keserves sorsot emel a magasba.

Szívvel és szeretettel gratulálok: Radmila

1957052520122017. augusztus 27. 15:14

Nagyon megható vers kedves Mária...
Szívet hagyva gratulálok , Irén

J.Teca2017. augusztus 27. 15:07

Kedves Maria!Sajnos nagyon sok omladozó épület van, melynek már
talán gazdája sincs,vagy nagyon idős,így többet kellene velük foglalkozni!
Szeretettel üdvözöl:J.Teca /Jeney Terézia/

uzelmanjanos9562017. augusztus 27. 14:42

Fájdalmasan szép megható versedhez poéta szívvel gratulálok:János

vezsenyi.ildiko2017. augusztus 27. 14:05

Kedves Maria!

Mire versed végére értem, lúdbőrzött a hátam,
s elgondolkodtam néhány dolgon.
Pl., hogy létezik-e boldogan leélt élet, hogy milyen okai vannak a szegénységnek, hogy miért érzik sokan magányosnak magukat, annak ellenére, hogy társadalomban élnek, s hogy miért maradnak magukra idős korukra.
Csak ennyi. Gondolom, itt is a megelőzés tudna leginkább segíteni. Mint az egészségmegőrzésnél. Na de, messzire szaladtam, mire rájöttem, túl nagyot markoltam megoldatlanságból.
Érző szívűnek hagyok szívet, ez úttal is:
Ildikó

vargaistvanneel2017. augusztus 27. 14:01

Kedves Marika!

Szívszorító a versed, nekem is fájt...
Nagy szeretettel, szívvel ölellek
Erzsi

Zseraldina2017. augusztus 27. 13:42

A magány a legfájdalmasabb szó. Szépen kifejezted gondolataidat. Gratulálok hozzá!

orok.szerelem552017. augusztus 27. 13:26

Kedves Marika, szépséges, megható versed szívvel szeretettel olvastam.
,,Temető-kert néma, csendes.
Búcsúztatja néhány ember.
Összesúgnak csendben, halkan,
Egy valakit hiányolnak.''
Szívből elismeréssel gratulálok!
Ölellek: Maegit

Zsuzsa03022017. augusztus 27. 13:19

Szívszorító, fájdalommal teli, megható, szép versed szívvel, szeretettel olvastam, gratulálok: Zsuzsa

feri572017. augusztus 27. 13:15

Nagyon szép, megható versed Istvanne
Szívvel, szeretettel olvastam.
Feri

kokakoma2017. augusztus 27. 12:43

Szívet szorító, fájdalmas ''magány''versed sajnos nem egyedi ,de annál értékesebb. Szívvel János

Ibolya.522017. augusztus 27. 12:02

Megható, szomorú versedhez szívet hagyok szeretettel. Ibi

Olga752017. augusztus 27. 11:37

Jaj, de szomorú, de annál szebb vers! Gyönyörű sorok!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom