Szerző
Blendovszki Fanni

Blendovszki Fanni

Életkor: 20 év
Népszerűség: 18 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 164 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. augusztus 29.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Blendovszki Fanni

Véget ért

Számomra mindig is jobb voltál, mint a drogok,
Nélküled éjszakákon át csak forgok,
S érzem, felém olyan gyorsan jössz,
De lassan magadtól te is ellöksz,
Éreztem, hogy oly magasra repítesz,
Mégis te vagy, ki félsz, hogy elveszítesz.
Megsúgom, nem léphet senki a helyedbe,
Azt kívánom, bárcsak belelátnék a fejedbe.

Ha látnám, mit gondolsz, mikor szívem érted dobban,
Elmondanám, hogy örökké a tiéd voltam,
Valahogy egyedül maradtam ebben a harcban,
Eldobtalak magamtól, sajnálom, hogy hagytam,
Most már én sem akarom elhinni, hogy vége,
Fog még ez fájni, de hidd el, jobb a béke.

S ha kapnék majd tőled egy utolsó esélyt,
Akkor se kezdjük újra ezt a szép mesét,
Mert nem bírok küzdeni, még most is szeretlek,
És soha nem fogod viszonozni, ezért szenvedek,
Lelkem és testem miattad szenved,
Szívem meg már rég a pokolban senyved.
Szép volt ez a fél év, tény és való,
De végig én voltam a rohadt csaló.

Játszottam veled, de rabul ejtetted szívemet,
Ezért nem tudom Nélküled élni az életet!
Értsd meg, kérlek, hogy fontos vagy nekem,
S bár tegnap azt mondtam, maradj itt velem,

Ma mégis azt kiáltom, dobj el, kérlek,
Oly messze vagy, hogy el már nem érlek!
S bár ígéret köztünk nem köttetett,
Inkább azt mondanám, kezem el ne engedd!
Szeretlek téged, és a szívem mélyén tudom,
Ezt a lányt elfelejteni sohasem fogom,
Maradnék, hisz a szívem még mindig hozzád húz,
Barátságod börtönében miattad lettem túsz.
Maradnék s vigyáznék rád életem végéig!
Veled repülnék fel kézen fogva az égig!

Bárcsak ne éreznék irántad semmit se!
Tudom, akkor minden könnyebben menne.
De mondd csak, el tudnál engedni?
Nélkülem az eddigi életed élni?
Felejteni mindent, amit ketten tettünk?
El tudnád feledni, hogy boldogan éltünk?

Mondd, hogy el tudsz feledni mindent!
Bár kétlem, mert ismerlek már itt bent...
Mindig is olyan makacs voltál, mint én,
Pedig minden olyan szép volt az elején,
Azt hittük, jó lesz, bár az is volt minden,
Csak az érzés, ami elromlott itt benn.
Kialudt a láng, s nem látom értelmét
Tovább küzdeni, már látom a végét,
Szép volt ez a barátság, nem tagadom,
De én ezt miattad most feladom.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


JohanAlexander2017. augusztus 29. 19:36

Fanni, keserűséget sugalló, mégis nagyszerű
versedhez, első szívvel gratulálok!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom