Szerző
Makovics János

Makovics János

Életkor: 56 év
Népszerűség: 77 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 151 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. szeptember 11.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (6)

Makovics János

Őszülünk

Fogyatkoznak évek, évtizedek.
Őszül a természet festőien,
s vele mi is, kik még itt vagyunk,
megélve, mi megadatott, örökre.
Elmúlt nyarunk forrósága, a tűz,
mely lobogott bennünk, még
parázslik, s lassanként hullanak
az elsárguló levelek, koppanva
betonra, fűre, lelkünk mélyébe,
megérezve valami nagy mélységet.
Hogy így van értelme mindezeknek.
Múlása időnek, testnek-léleknek,
melyben megleltük álmaink, és
elveszett vágyaink ott őszülnek
a természet átölelő szépségével.
Lassú, kegyes haldoklás az ősz,
kék ég alatt szárnyalva messze még,
túljutunk majd ezen is, tudjuk rég,
s ráncaink közt folyik az őszi eső.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


feri572017. szeptember 12. 06:43

Nagyon szép emlékezés versed János
Szívvel olvastam.
Feri

Zakeus2017. szeptember 12. 06:30

Remek vers,
szívvel gratulálok!

kevelin2017. szeptember 11. 23:13

Gratulálok versedhez szívem küldöm

Olga752017. szeptember 11. 21:26

Kedves János, nagyon szép verset alkottál!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom