Szerző
Tóth Emese Erzsébet

Tóth Emese Erzsébet

Életkor: 18 év
Népszerűség: 30 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 309 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. szeptember 17.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (11)

Tóth Emese Erzsébet

Reménytelenség

A reménytelenség születése

Hatalmas fellegek gyűltek az égen,
Mikor megszületett ő azon a télen.
Vérvörös színekben jött akkor világra,
Hogy majd bűnösként menjen a másvilágra.

Bíborszínű köntösében várta az éjjelt,
Mikor az alkonyra puhán letérdelt.
Sötétség urával szövetséget kötve,
Reményt és szeretetet véresen megölve.

Reménytelen vágyódásnak rút mostohája,
Emberi szíveknek gonosz ostobája.
Meghaló szerelmek édes öröme,
Öregek bántó, cinikus közönye.

Irigységet és bánatot öntött a világra,
Figyelmet és hangsúlyt víve a kisebb hibákra.
Kritizált egy életet ártatlan dolgokkal,
Gyilkosságot színlelve véres szagú gyolcsokkal.

Amikor meghalt már minden szerelem,
S könnyfolt jelenik meg minden szemen,
Gondolj arra, te szerencsétlen ember,
Hogy másnak is van baja, annyi, mint a tenger.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Törölt tag2017. október 21. 11:35

Törölt hozzászólás.

hara.mya2017. szeptember 30. 00:51

bizony... sok a sotet fekete baj es indulat...
lassan nem marad kenyer es remeny,
a vigasz csak az, hogy minden mulik,
s elporlad az is, ki ma kokemeny

szeretettel, maia

ereri2017. szeptember 24. 12:43

''Amikor meghalt már minden szerelem,
S könnyfolt jelenik meg minden szemen,
Gondolj arra, te szerencsétlen ember,
Hogy másnak is van baja, annyi, mint a tenger.''

Bizony, nagy igazság ez, szépen ideidézted, hogy minden viszonyítás kérdése. vannak nálunk rosszabb sorsúak, betegebbek, magányosabbak is. Törekedni kell a jobbra, nem depizni a ''most''-on. Elismerésem és szívem hagyom kifejező és tartalmas gondolataid mellett - szeretettel, tisztelettel: E. E.

Sanyipapa2017. szeptember 17. 22:12

Megszemélyesített reménytelenség, nem rossz
❤️
Sanyi

lelektunder2017. szeptember 17. 20:03

Különleges versed nagyon megérintett. Sok fájdalom érződik belőle. Szívemet hagyom.

Motta2017. szeptember 17. 20:01

Érdekes gondolatok, tetszik.
Szívvel olvastalak
Motta

Osel2017. szeptember 17. 17:19

A reménytelenség egy börtön, amiből nehéz szabadulni.
De mindig van aki és ami segít.
Csak hívni kell és beengedni.

Versedhez szívvel gratulálok!

feri572017. szeptember 17. 15:16

Nagyon szép reményversed Emese
Nagyon tetszik.
Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom