A halál fájdalma
Elgondolkodtató az élet,
Hisz ki tudja, mikor ér véget.
A falevelek is lehullnak,
A hó is leesik, s minden oly kihalt lesz,
Mint az emberi szív, ha többé nem dobban meg,
S többé nem látod, kinek mosolya feldobta napjaidat,
S csillogó tekintete elbűvölte lelkedet.
Nem beszélni azzal, kivel eddig oly sokszor,
S elgondolkodik ilyenkor az ember:
Tehettem-e volna valamit, hogy ez ne így végződjön?
A válasz csak annyi rá:
Nem!
Hisz oly kegyetlen az élet, egyik percről a másikra ér véget!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
BlackAngel0526(szerző)2017. szeptember 30. 08:47
@ereri: köszönöm szépen
BlackAngel0526(szerző)2017. szeptember 30. 08:47
@szalokisanyi1::(:
BlackAngel0526(szerző)2017. szeptember 30. 08:47
@feri57: köszönöm
ereri2017. szeptember 25. 09:33
''Tehettem-e volna valamit, hogy ez ne így végződjön?''
Sajnos egyet kell értenem szomorú soraid tanulságával kedves Kati! Szeretteink elvesztése felett érzett fájdalmunkat csak enyhítheti az idő, el soha nem múlik. És helyesen válaszoltad meg a saját kérdésed is - nem tehetünk a sors ellen. Gratulálok és újabb nagy szívem hagyom tartalmas és egyedi gondolataid mellett - szeretettel, tisztelettel: E. E.
szalokisanyi12017. szeptember 18. 20:24
Halál ellen nincs orvosság...
Szívvel olvastam: Sanyi
feri572017. szeptember 18. 13:24
Szomorú versednél
Szívet hagyok.
Feri