Áltavasz
Összebújnak odakinn a házak
Fáznak még reggelente
Megérintette őket a tavasz
Havas hideg kezével
Ezrével csapódnak be ablakok...
Ballagok hazafelé
Magam elé rajzolom a múltam
Rajtam a jelen kopott
Romlott jövőből szőtt maskarája...
Mára már a természet is hazudik...
Vajúdik tán az idő...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Alioruna2009. május 25. 02:04
Fájdalmasan írsz az életről.
De szépen!
benmar(szerző)2009. május 6. 06:36
HK! Mindenkinek!
Csendre2009. május 4. 22:12
Gratulálok Balázs! Különös gondolatok, de nagyon jó vers. Üdv. Endre
Marie_Marel2009. május 4. 13:35
''Rajtam a jelen kopott
Romlott jövőből szőtt maskarája... ''
Balázs, ez megint nagyon jó lett! :-)))
mezeimarianna2009. május 4. 03:23
Gratulálok Balázs!!!Tetszett és sajnálom,hogy így éreztél:(((A természet meg olyan amilyen én ilyennek is .olyannak is szeretem:)))
janow2009. május 3. 21:56
Változik minden. Mi is és a természet is. Sajnos nem mindig kedvező irányba.
Érdekes új versednek a formája.
alberth2009. május 3. 21:00
Kedves Balázs!
Mai világunkban lassan már majdnem minden ál-, mű-, és hamis...! Azért bízzunk a természetben, hogy az még mindig természetes marad. :-)
Gratulálok szép, vizuális hatású versedhez!
Alberth