Szerző

Lelkes Miklós

Népszerűség: 112 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 183 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. szeptember 23.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (8)

Lelkes Miklós

Nagyrét

Hűvösvölgy. Nagyrét. Szeptemberi nyár.
Szürke folt felett fényfelhős határ.
A kék fogyó, s növekvő. Hallgatag.
Erdő keretben ki-kisüt a nap.

Itt volt egykor munkásünnepeken
együtt dal, nyüzsgés, piros szerelem,
szónoklat, álom, elképzelt jövő,
játék s szótenger: bízó, kétkedő.

Az út még ott. Csorbult kövön a tett:
lecigányoztak műemlékeket,
s rajtuk migránsvért kérnek ostobák,
kiket bábként tart felheccelt világ.

A rét? Szép, de egyszerre idegen,
ugyanakkor, hogy jól ismert nekem:
itt-ott katáng mutatja önmagát,
s cickafark bólint, meg szappanvirág.

Tudom, már én is idegen vagyok:
valóként illegetett látszatot
nem kedvelek. S vakhitet sem, mi át-
értelmez - érdek szerint - Bibliát,

s a Szeretetből végül mi marad?
Csupán csak alamizsnás pillanat,
mit kifosztottak kalapjába dob
a Kéz, míg fent röhögő tolvajok.

Indián nyár? Hát, arra gondolok:
indiánoknak nem sok jót hozott
Kolumbusz, s később mennyi bú akadt
ott, és ma is vad még a Vad Nyugat,

s mikor céloz szuper coltjaival,
távoli tájon mindjárt ott a baj,
bősz bikaszem mily vörösen forog,
s milyen önteltek az új cowboyok!

Nagyrét. Padok. Időnként emberek
el-elfutnak. A Sors elé? Lehet.
Vagy Sors elől? A mozgás jó. S a cél?
Ki továbbjut, mily csillagot remél?

Egy könyvből kicsit olvasok. Lehet:
egy másik Könyv meg olvas - engemet.
Nemsokára már ki is olvasott...
Mit hagyott hátra még? Egy-két lapot?

Akárhogy van: most látszat ez a Rét, -
valóját elfedik hamis mesék.
Jó mese jó, de a rossz mese nem, -

mégis rossz meséké a győzelem.

2017.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


m.falvay2017. szeptember 26. 07:53

Komoly gondolatok szép természeti képekben .
Miki

gypodor2017. szeptember 25. 16:35

''s a Szeretetből végül mi marad?
Csupán csak alamizsnás pillanat,
mit kifosztottak kalapjába dob
a Kéz, míg fent röhögő tolvajok.''
Akinek van szeme az olvasásra, az felfedezi ebben a versben mindazt, ami KÖLTÉSZET!!!!!
Gyuri

Motta2017. szeptember 24. 20:57

Sok emléket idéz ez a Nagyret.
Szívvel olvastalak
Motta

jocker2017. szeptember 24. 17:23

Jól megírtad...

Metta2017. szeptember 24. 16:58

Nagyon szép,elgondolkodtató alkotásod hoz szívvel gratulálok!
Margit

M.Laurens2017. szeptember 24. 15:22

Szívet hagyva gratulálok szép sors/természet-versedhez, kedves Miklós!
/ Miklós /

feri572017. szeptember 24. 10:55

Szép természetversed
Szívvel olvastam.

Feri

kicsikincsem2017. szeptember 24. 10:37

Tetszett!! Szívvel gratulálok.
Ilona

Ibolya.522017. szeptember 23. 22:22

Gyönyörű természet mögé rejtettél komoly gondolatok. Szívvel gratulálok. Ibi

maxika2017. szeptember 23. 19:53

Nagyon komoly,szép alkotás kedves Miklós!
Albert

Hajnal-2017. szeptember 23. 19:51

elgondolkodtató sorok...gyönyörű természet mögé rejtett komoly gondolatok.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom