Miért nem voltam elég jó?
Miért nem kellek neked?
Mondd, miért nem örültél annak, mikor megtudtad, hogy létezek?
Mondd, miért nem voltam neked sose elég jó?
Miért nem mondtad nekem szinte sose azt, hogy szeretsz, vagy csak annyit, hogy örülsz nekem?
Mondd, rám miért nem voltál sose büszke?
Én miért nem voltam számodra oly jó gyermek?
Pedig én nagyon szerettelek.
S csak a figyelmedre és a dédelgetésedre vágytam...
De sose kaptam meg tőled, de sose értettem, miért!...
Pedig én mindig igyekeztem a legjobb lenni.
De tudom, hogy mára már teljesen elfeledtél.
Apa!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
BlackAngel0526(szerző)2017. szeptember 30. 08:46
@JohanAlexander: köszönöm szépen
BlackAngel0526(szerző)2017. szeptember 30. 08:46
@donmaci: köszönöm szépen
BlackAngel0526(szerző)2017. szeptember 30. 08:46
@ereri: Köszönöm szépen
ereri2017. szeptember 25. 09:29
''Mondd, miért nem voltam neked sose elég jó?''
Az ilyen fájdalom soha nem múlik el kedves Katalin. Sok kérdésed mind indokolt, hisz érthetetlen az ilyen viselkedés. Nagyon szomorú és zsigerekig hatoló érzés. Hogy igyekeztél - és mégis egyoldalú maradt a kapcsolatotok, és édesapád elutasított. Együttérző nagy szívet hagyok kifejező és hiteles alkotásod mellett - szeretettel, tisztelettel: E. E.
donmaci2017. szeptember 24. 13:03
Szép szomorú versedhez szívvel gratulálok: Józsi
JohanAlexander2017. szeptember 24. 11:14
Szomorú sorok.
Katalin, küldök egy
első szívet,
s mellé figyelőmet!