Hanga
Kedvesem, az idők teraszán
ülök. A Tejút és minden, ami
örök, előttem vonul el nagy
lebbenéssel sürögve, apró
forgácsolt csillagpor
hullámait keltve a
súlytalanságban. Bátortalan
vagyok, nem létező vonalakra
támaszkodom, és szíved
árnyékát segítem: a szerelmet.
Lennék csak bátrabb, úgy
pirulna el bennem minden
mosolyod, mint tulipán után a
hangaszálak. De leszek, és
esővel fogok kopogtatni
szíveden. Mire a felhőket
észreveszed, s a zápor ingét,
ami a tájban szürkén pereg,
már tudni fogod, hogy
mennyire szeretlek, mert
szíven üt valami boldogság,
egy hajnali vágy, hogy
csönddel és szerelemmel
teljes a világ.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Lakatos.Zsolt(szerző)2017. október 5. 21:19
Kedves andromeeda, Callypso köszönöm.
Callypso2017. október 5. 18:22
Csodás, amikor valaki egyszerűen, színtiszta és őszinte érzelmekből ír verset! Mint most te, kedves Zsolt!
Örömmel olvastalak és remekművedhez nagy szívvel, sok szeretettel gratulálok! Legyen szép estéd! (:
andromeeda2017. október 5. 16:29
Jaj de szép! Rímel de nem mímel, őszinte, bájos. Szinte belevágyom. Nagyon tetszik.
Szívkupac,
Andi
Lakatos.Zsolt(szerző)2017. október 2. 12:24
Köszönöm kedves Norabora
norabora2017. szeptember 30. 23:16
Mesés képek. Szép gondolatokat fűztél egyve könnyedén!gratula
Lakatos.Zsolt(szerző)2017. szeptember 29. 11:40
Köszönöm nektek
fiddler2017. szeptember 27. 05:40
Ez szép! Gratulálok, kedves Zsolt!
Laci
Martaharpauer192017. szeptember 26. 13:30
Szép versedhez Gratulálok Márti
feri572017. szeptember 26. 13:29
Remek versed Zsolt
Nagyon szép lett tetszik
Szívvel olvastam.
Feri