Szerző

Zöldi Meliton

Életkor: 19 év
Népszerűség: 5 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 97 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. szeptember 28.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Zöldi Meliton

Opátija, hotelszoba

Szinte lángol a kék szörnyeteg,
Nincs az a szél, mi lassítaná.
Összekönnyezett, véres lepedők közt
Bukok a magam sírja alá.

Ahol - mint másnál se - nincs fény, csak zene,
És lelket őrlő alumínium karmok.
Valósághűtlen itt barátok jobb keze,
Saját részleges alvilágom felé tartok.

Csak az kopogtat ajtón, kinek muszáj,
Bezárva zár, zárban a kulcs... zárva.
Nem hallok, szaglok és nem érzek már,
Kopogjon, ordítson, próbálja, míg kívánja.

Nem lát a szem koponyát, kaszát, élettelen testet,
Mert nem az a dimenzió, hol az eset végbement.
Bennem a tükör, mi szemem, eszem, mindenem,
Apró, éles, kettétört szívekre szétesett, szétesem.

Ki érzi, tudja, segít majd, vagy elfogadja,
De más nem kap róla tudomást.
Feláldozott éjszakáimat őrület tartja fogva,
Míg nem találok valami, valaki mást...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Sebi2017. október 6. 15:32

ügyes...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom