Szerző

Millei Lajos

Népszerűség: 84 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 326 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. október 5.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (9)

Millei Lajos

A fátum árnyékában

1
Sétára hív a szendergő utca,
bársony a járda, s fönt selyem az ég,
a csörtetés már álmát alussza,
s a nappali fény is horkol már rég.

Rőt kezű ősz simogatja hátam,
levéltetem jajdul léptem alatt,
elhalt évszakon tapos a lábam,
szívembe mar a múló akarat.

Liget nyújtózik az utca végén,
kacagó, dús füve meggyérült már,
szemérmes bokrok búsulnak szélén,

oda a zöld ruha, oda a nyár,
merengek egy pad karcos festékén,
deszkájára egyszer szúhalál vár.

2
Köröttünk vágtat, lohol az élet,
millió kisdedben zenél a szív,
s lelkek ezrének zeng az ítélet,
- ennyi volt, vége, az öröklét hív. -

Pillangóröpte álmodást élünk,
ébredésünkre tán nincs is esély,
bambulunk, mert felébredni félünk,
s fertőzi sorsunkat ezer fekély.

A föld, melynek majd porunkat adjuk,
harákolva prüszköl, fuldoklik már,
szorgos kézzel, méreggel itatjuk,

s vegyszert szór föntről a bősz gépmadár,
halnak az erdők, meg is siratjuk,
s tonnaszám ontja a papírt a gyár.

3
Műanyag járvány dúlja a Földet,
a zacskós élet nejlonban izzad,
a palackok már hegyekké nőnek,
s mi csak hullajtjuk a piszkainkat.

Műtrágyát szórunk mezőre, rétre,
kövér lesz attól majd a legelő,
s ha tejivónknak sápad a vére,
tejpótló tápon él a csecsemő.

Szántóink génkezelt magot kapnak,
hogy megtöbbszörözzük termésüket,
gyümölcsfáink permettől fulladnak,

s égő naptűz süti levelüket,
a felhők olykor könnyre fakadnak,
hogy savas eső mossa bőrüket.

4
Füstöt, gőzt, gázt rábízunk a szélre,
vigye, fújja a fellegekbe fel,
unott kezünk legyint az egészre,
a teremtő Ember így ünnepel.

Vizeink tükrét olajfolt marja,
tankhajó köpi a fekete vért,
szurkos ragacs a tengerek partja,
hol állatok sírnak kegyelemért.

Olvad sok jéghegy fehér ruhája,
a felmelegedés nyakunkon már,
sivataggá ég a rétek bája,

lepi a termést a víz és a sár,
s a leigázott Föld legendája
az unokák közt szájról-szájra jár.

5
Féktelen a gazdagok hatalma,
irányítják a szegény többséget,
elhalt már az egység forradalma,
az kap csontot, ki bárgyúbban béget.

A kékvérű faj nem ad irgalmat,
háromszáz mágnás új törvényt ácsol,
pénzzel szabják át a társadalmat,
ha nem simul hozzájuk magától.

A gyarapodást megoldják rendre,
elég, ha a pénzre fedezet nincs,
válság, ínség kerül napirendre,

aki nem hajt fejet, kezén bilincs,
billog kerül állatra, emberre,
a diktatúrának vége sosincs.

6
Kínok, fájdalmak az égig szállnak,
megoldást csak a gyógyszerek hoznak,
felvirágoznak a gyógyszergyárak,
telik a zsebük a szponzoroknak.

Csábos a reklám, tudatot formál,
már a gyerkőc is tablettát kérlel,
a mellékhatás, akár a drognál,
folyvást csak több pirulát igényel.

Mosolyra áll a hatalom szája,
tengernyi ember költi a pénzét,
a mai kor mocskos rabigája

orvosságbéklyóval teremt békét,
s a vezetők maroknyi osztálya
pórázra köti hiszékeny népét.

7
Olyan gyakran letérünk az útról,
nem törődünk korláttal, kanyarral,
téveszméket kántálunk a múltról,
és magyart kínoztatunk magyarral.

Pedig szívünk mindig együtt dobban,
és erünkben a vér is ugyanaz,
tudjuk ám, hogy élhetnénk mi jobban,
sok tél után jöhetne már tavasz.

Egyszer, talán rügyet bont az élet,
és mosolyt lenget szájunkra a szél,
szeress, ölelj, egyszerű a képlet,

és tisztelj mindent, mindent, ami él,
részecskékért ne adj fel egészet,
s az összes lélek majd együtt zenél.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Millali(szerző)2017. október 20. 08:42

@ereri: Kedves ereri! Nem vagyok népszerű ezen a portálon, más irodalmi portálokon magam is beálltam a bólogatók körébe, és láss csodát, a népszerűségem a fellegeket verte, de ez hamis fény, mely hamis árnyékot vet a verseimre. Megfogadtam, hogy ezen a portálon egy hozzászólást sem írok senki verse alá, nem is várom, hogy magasztaljanak. Ide csak felrakok néhány verset, az alattuk lévő hozzászólásokat megköszönöm, és reménykedem abban, hogy a dicséret valóban a versnek szól. Mély tisztelettel köszönöm a verseimről alkotott véleményedet, még úgy is, ha ezután már tudod, hogy nem fogom cserében kötelezően megdicsérni a verseidet. Azt azért elárulom, hogy mindenkinek, aki a verseimhez hozzászól, elolvasom a verseit. Az ''Attila titka'' című versedet nagyra értékelem.

Millali(szerző)2017. október 18. 10:38

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Millali(szerző)2017. október 18. 10:29

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Millali(szerző)2017. október 18. 10:16

@marakod: Köszönöm szépen, hogy olvastál.

Millali(szerző)2017. október 18. 10:15

@Motta: Hálás tisztelettel köszönöm.

Millali(szerző)2017. október 18. 10:15

@Tomhal: Mély tisztelettel köszönöm.

Millali(szerző)2017. október 18. 10:14

@JohanAlexander: Köszönöm, Barátom.

Millali(szerző)2017. október 18. 10:14

@feri57: Köszönöm szépen.

Millali(szerző)2017. október 18. 10:13

@Metta: Hálás tisztelettel köszönöm.

Millali(szerző)2017. október 18. 10:13

@Abraks_Anna: Köszönöm tisztelettel.

Millali(szerző)2017. október 18. 10:12

@Pflugerfefi: Mély tisztelettel köszönöm.

Millali(szerző)2017. október 18. 10:12

@sosjudit: Hálás tisztelettel köszönöm.

ereri2017. október 12. 08:49

''Rőt kezű ősz simogatja hátam,
levéltetem jajdul léptem alatt,''

''halnak az erdők, meg is siratjuk,
s tonnaszám ontja a papírt a gyár.''

''téveszméket kántálunk a múltról,
és magyart kínoztatunk magyarral.''

''a mellékhatás, akár a drognál,
folyvást csak több pirulát igényel.''

''a palackok már hegyekké nőnek,
s mi csak hullajtjuk a piszkainkat.''

''unott kezünk legyint az egészre,
a teremtő Ember így ünnepel.''

''pénzzel szabják át a társadalmat,
ha nem simul hozzájuk magától.''

Rég olvastam ilyen tartalmas verseket! Köszönöm az élményt! Elismerésem és nagy szívem hagyom mellettük - szeretettel, tisztelettel: E. E.

marakod2017. október 7. 23:40

azért változik a világ, a mai gyerekek talán új jövőt teremtenek. Szomorú szívet hagytam nálad.

Motta2017. október 5. 22:13

Szép versedet szívvel olvastam Motta

Tomhal2017. október 5. 16:27

Gratulálok, mint minden versed ez is tökéletes.

JohanAlexander2017. október 5. 13:42

Mennyire igaz!
Szívvel gratulálok!

feri572017. október 5. 13:20

Remek versed,nagyon tetszik, szép lett

Feri

Metta2017. október 5. 12:36

''Egyszer, talán rügyet bont az élet,
és mosolyt lenget szájunkra a szél,
szeress, ölelj, egyszerű a képlet,

és tisztelj mindent, mindent, ami él,
részecskékért ne adj fel egészet,
s az összes lélek majd együtt zenél.''
Reméljük eljön az a pillanat!
Nagyszerű alkotás,elgondolkodtató tartalom!
Szívvel olvastam!
Margit

Abraks_Anna2017. október 5. 11:55

Szívvel olvastam versedet! Szeretettel! Adri

Pflugerfefi2017. október 5. 11:32

Döbbenetesen nagyszerű szonett csokorban szemléltetted haldokló világunkat!
Lelekből írt versednek a végén ott a remeny a változásra!
Gratulálok szívvel, figyelemfelkeltő alkotásodhoz! Feri.

sosjudit2017. október 5. 10:46

Kedves Lajos! nagyon mély sorok az egész versed, gyönyörű szép szeretettel, szívvel gratulálok versedhez!

Judit

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom