[Te voltál mindenki néma szobra]
Csak rohansz.
Nap napot követ,
Bámulod az eget,
Miközben elillansz.
Kámfor vagy te a világon,
Vegytiszta vízió, gondolat,
Mi testté szilárdul, mozdulat,
Mi szilárdan áll az ingoványon.
Tárt karod üres kezet mutat,
Mit elszórtál, lassan visszahull,
Visszatér hozzád üresen, konokul,
A körből nem is keresel kiutat.
Semmivé nőttél a semmiből,
Hogy jót és rosszat kapjál,
Megesett, hogy néha csaltál,
Magad láttad jönni mindenfelől.
Önnön vízióddá váltál,
Fent és Lent bámulva nézted,
Hogy ami jött, azt te miért kérted,
Sokszor hiába kiabáltál.
Torkod kiszakadt, hang nélküli hang,
Senki nem hallott téged,
A próbálkozás mindig benned égett,
S most sem szólhat érted a Harang.
Még mindig rohansz,
Éjt nappallá téve vársz,
Már nem is kiabálsz,
Egyszer úgyis elillansz.
Mintha sosem léteztél volna,
Önnön képeid őriznek meg csak,
Az élet, mint pontot az i-re téged rak
El mindenkiben körülötted szétszórva.
Hogy te voltál, ki küzdve tört a jobbra,
Egy senki, ki mindenkié volt,
Egy semmi, mi mindenkivel egybeforrt,
Te voltál mindenki néma szobra.
2016. december 10., Fehér szirmok ciklus
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Golo2017. október 6. 06:37
Szívvel és szeretettel gratulálok, kedves Viktória: Radmila
ereri2017. október 5. 22:13
''Hogy te voltál, ki küzdve tört a jobbra,
Egy senki, ki mindenkié volt,
Egy semmi, mi mindenkivel egybeforrt,
Te voltál mindenki néma szobra.''
Hűha kedves Viki! Ez aztán a VERS! Nagyon tetszik! Már a cím is figyelemfelkeltő a tartalom pedig egyéni szemléletmódod hiteles tükre. Kedvelem ha valakinek nem átlagos a gondolatvilága és ez a vers, megmozgatja az olvasói agytekervényeit :) Nagy elismerésem és szívem hagyom mellette itt is, szeretettel, tisztelettel: E. E.
donmaci2017. október 5. 19:21
Nagyon tetszett emlékezőversed! Szívvel gratulálok: Józsi
feri572017. október 5. 18:54
Szép emlékezésversed Viktória
Első szívvel olvastam.
Feri