Szerző

Németh Zita

Életkor: 32 év
Népszerűség: 17 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 194 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. október 6.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Németh Zita

Mostohám

Vásott létem oly mostoha
fénye szelencébe zárva vár,
mint a zöldellő moha,
mi a dél árnyékában sose jár.
Ott perzselő a hazug szó,
mára felszíne csupasz, kopár,
s bár ragyogó a szűzi hó,
többé nem kelt fel csókkal a nyár.
Mindhiába tartom orcám,
még úgy éget rőt keze nyoma,
vértől ittas rozsda szállt rám,
azon nevet feslett alkonya,
mígnem felragyog csillagom,
melenget kegyes mosolya,
szívébe fogadja arcom,
s nem lesz többé létem mostoha.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


zitus28(szerző)2017. október 8. 06:17

@Motta: Nagyon köszönöm az olvasást és a szívet :)

Motta2017. október 6. 21:20

Szép soraidat szívvel olvastam
Motta

zitus28(szerző)2017. október 6. 19:16

@feri57: Nagyon köszönöm kedves Feri! :)

feri572017. október 6. 18:11

Megható, szép versedhez Németh Zita
Elsőnek adok szívet.

Feri

zitus28(szerző)2017. október 6. 17:39

@jocker: Köszönöm. :)

jocker2017. október 6. 17:28

Jó kis eszmefuttatás.
Elismerésem:
jocker/Kíber/Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom