Szabó Szalay István

Hull az eső

Hull az eső, hulldogál,
a napsugár most merre jár?
felhők között keres lyukat,
mint fakopács, mely fában kutat,
kopog, kopog s begurul,
hull az eső, egyre hull.

Hull az eső, egyre hull,
de a szél már tavaszt fúj
rügy bomlana, fű zöldülne,
ha a télnek már vége lenne,
ám az idő most dúl-fúl,
s hull az eső, egyre hull.

Hull az eső, még mindig hull,
de már csendesedik és csitul,
nagyot sóhajt most a nap,
s a felhőkabát szétszakad,
a földre arany permet hull,
nem esik már, s kivirul.