Valahol...
Csillagösvényen andalog a Hold,
Égi lámpásoktól fénylik az égbolt.
Bámulom az indigókék messzeséget,
Vajon létezik-e máshol is élet?
Vannak-e erdők, buja zöldellők?
Fák koronáján susogó, langy szellők?
Zörgő avarban kotorászó, kis sünök?
Nyárzenét hegedülő, apró tücskök?
Vannak-e rétek, tarkálló szépek?
Mézontó virágok, zümmögő méhek?
Selymes fűben virágillat libben?
Röpke lepke margarétán pillen?
Vannak-e patakok, hűs vizű csobogók?
Forrásból születő, hömpölygő, nagy folyók?
Lomha hullámok nyaldossák partjukat?
Hegyeket átszelve róják útjukat?
Vannak-e városok, betondzsungelek?
Égbe nyúló házak, nyüzsgő emberek?
Füstöt okádnak ott is a kocsik?
És mindenek felett a pénz uralkodik?
Bámulom az indigókék eget,
Valahol élhetnek még emberek?
S ha élnek, vajon ők is szeretnek?
Szívükben boldogságot keresnek?
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
CsIbi(szerző)2017. október 11. 21:29
@JohanAlexander: Köszönöm szépen!
CsIbi(szerző)2017. október 11. 21:28
@Motta: Örülök kedves Motta! Köszönöm!
CsIbi(szerző)2017. október 11. 21:27
@feri57: Nagyon köszönöm! Kedves vagy!
feri572017. október 11. 20:18
Szép alkotás Ibolya
Szívvel, szeretettel gratulálok.
Feri
Motta2017. október 11. 16:52
Talán vannak, talán egyszer megtudjuk...
Szép versedet szivvel olvastam
Motta
JohanAlexander2017. október 11. 16:11
''Vannak-e városok, betondzsungelek?
Égbe nyúló házak, nyüzsgő emberek?
Füstöt okádnak ott is a kocsik?
És mindenek felett a pénz uralkodik?''
Kedves Csibi, nagy első szívet hagyok!