Szerző

Varga Gábor

Népszerűség: 2 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 985 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2007. november 19.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (3)

Varga Gábor

Denevér utca

Denevér utca. Sötét. Az utca két oldalán temető. Anna és Gabi.

Anna:
Megérkeztünk hát, ím ez az az utca,
sötétség borítja, s megannyi bucka,
kétoldalt iszony, s félelemmel teli,
halottak régi s rideg ágya szeli.
Gabi:
Sötétségbe olvadt ijesztő árnyak,
kopaszon magasló kipusztult ágak,
kettesben vagyunk, s mégis nagy a magány,
Sok-sok élettelen testbe bújt talány:
nyugvó csonttömeg és csak emléke él,
vagy lelke kisért még és életre kél?
Anna:
Régi fekhelye ez már embereknek,
szerveik megrohadtak s tönkrementek,
nem mozdulnak, csak pihennek szüntelen,
alszanak s mélyen álmodnak kedvtelen,
nem árthatnak nekünk testetlen lények,
hisz ha vannak, van halhatatlan lélek.
Gabi:
Ha belegondolok kiráz a hideg,
eme hely fekete, komor és rideg,
s ama pillanatban fejemet vesztem,
midőn valamely alvót felébresztem.
Anna:
Ősi szellemek álompora tartja,
taposhatsz vagy akár ugrálhatsz rajta,
de felkelteni őket lehetetlen,
az egész rémtörténet hihetetlen.

Anna lyukat talál a kerítésen.

Gabi:
Gyilkos démonok éjféli ereje,
lyukat vágott és csalogat: gyere be!
Ne tálald tested íly könnyen elébe,
hirtelen gondolat csalfa szelére!
Idegen embertől ne fogadj cukrot,
édesanyám mondta eme nagy titkot,
nem hiszel nekem, s ez ellen vétkezel,
könnyen meglehet: csak múltban létezel.

Bagoly huhog. Gyertyát gyújtanak.

Anna:
Mélyen a temetőben vagyunk mostmár,
körbevesz minket az ősrégi lomtár,
elhagyatott világ s elhagyott testek,
szorongást érzek, s hogy valakik lesnek.
Gabi:
Földalatt szemek figyelnek éberen,
restellem, mégis elfog a félelem,
csukva van szemem, őket mégis látom,
ébren gyötör engem szőrnyű rémálom!
Anna:
Csitt, lépteket hallok, mondd hallod Te is?
Tőlünk nemmessze reccsent néhány tövis.
Gabi:
Gyilkos pofa, kóborló gonosz lélek,
távozzunk e helyről, RETTEGEK, FÉLEK!

S utolsó lehellet, éles villanás,
tünékeny élet, s majdan íly kis lakás,
mielőtt rettegésük váltott volna,
s menekültek volna futva s loholva,
megörökítették magukat képen,
üres fényképezőgéppel a kézben...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


doremi2007. november 21. 12:27

Én ennek nem értem a végét. Valaki felhomályosítana?

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom