Szerző
Szabó Szalay István

Szabó Szalay István

Életkor: 75 év
Népszerűség: 123 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 171 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2017. október 16.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (3)

Szabó Szalay István

Nyárútó

A nyár végét szeretem,
ha már lassan őszbe fordul,
minden színekkel telik meg,
mielőtt elmúlásra indul.
Mintha a természet búcsúzna,
lágyabban susog a szél,
sárguló faleveleket vigasztal,
melyeket már megfestett a dér.
Élénkből megfakuló színek
a fákon, mezőn szerteszét,
még hirdetik a meleg nyárnak
itt felejtett szépségét.
Vándormadarak indulnak útra,
együtt a magasban szállnak,
az emlékeit viszik magukkal
az elhagyott otthoni háznak.
Csak tavasszal térnek vissza
megfáradva a hosszú útról,
a régi fészek visszavárja,
ahogy elhagyták, bántatlanul.
Mi, szél sodorta vándorok
Dél Keresztje alatt járunk,
lehet-e némi remény arra,
hogy még ott áll régi házunk?
Vagy már régen nyoma veszett,
elsüllyedt a múltban,
eltemette a sok tél s nyár,
emlékké vált álmainkban.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Zakeus2019. március 24. 18:56

Gyönyörű emlékezésed szívvel olvastam!
Gratulálok István !

szalokisanyi12017. október 28. 15:01

Nagyon szép.
Sanyi

Motta2017. október 16. 21:47

Szép ez a nyárutó.
szivvel olvastalak
Motta

Törölt tag2017. október 16. 09:30

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom